Dream of my LIFE

Lassan új nevet kéne találnom a blogomnak, ugyanis már nem igazán aktuális ez a "Welcome to Miami!" Megkezdtem az életemet Los Angelesben. Innen már nincs "menekvés", a sulit már itt fogom befejezni bármi is lesz. Előző héten felkeresett engem Robi, a san diegoi EF-ből. Mikor Angi iskolát cserélt, akkor ismerte meg Robit. Nagyon aranyosan elhívott pár programra a barátaival. Vasárnap egy Six Flags nevű hullámvasút parkba mentünk nem messze L.A-től. Nyolcan mentünk, de csak én egyedül voltam Los Angelesből. Körülbelül 1 órás volt oda az út, addig pedig ismerkedtem a többiekkel. Nagyon barátsgágosak voltak. Abszolút vegyes volt a társaság, mi ketten voltunk magyarok többiek németek, franciák, norvégek voltak és volt egy thai fiú is velünk. Már mindenki nagyon nyomta az angolt szóval sikerült kicsit az angol beszédet is gyakorolnom.Összesen 39 hullámvasút található a parkon belül, persze ebbe bele van számolva a mindenféle kis gyerek vasút is, ami nem igazán volt jellemző, de előfordult. Csupa hajmeresztő riderekre ültünk fel. Nem is kellett olyan vészesen sokat sorban állni sehol. Szerintem ezeket a hullámvasutakat nem is lehet szavakba foglalni. Wáááhh állati volt. Ha kíváncsiak vagytok nézzétek meg a linket: http://www.sixflags.com/magicMountain/index.aspx

Minden adrenalin növelőre felültünk ami csak létezett. Volt amire 2x is, sajnos mindenre csak egyszer jutott időnk. Már nyitásra ott voltunk és délután 7 felé indultunk haza. A legdurvábbat a legvégére hagytunk, mert ha arra ülünk fel először a többit már csak lazításnak éreztünk volna. Szóval az ászok ásza az X2-volt. Az extrém sport imádói szokták az X-jelzést használni, innen kapta ez a rider is a nevét. Tekeredett ez jobbra-balra, fel-le mindenhogy. Néha már azt se tudtam merre vagyok. A legjobban az a rész tetszett, mikor 90 fokban "zuhantunk" le a mélybe. :D Uhh emberek na eeeez az én világom! Mikor elmentem Disney Worldbe ezt hiányoltam a legjobban, de jelentem minden igényem ki lett elégítve. A második helyen a Déjávú szerepel, ami előtt készült is egy csoport képünk. Hatalmas lendülettel indultunk el hátrafelé, fellőttek minket egy toronyba, majd hirtelen eleresztettek minket és elkezdődött az észvesztő száguldozás. Tekeredtünk itt is össze-vissza, majd mikor már azt hittük túléltük elkezdett visszafelé indulni az egész egy másik oszlopról. Wááhhh AWESOME!!! Erre a kettőre többen nem mertek felülni közülünk, de mik vagyunk mi? Macskapöcsök? Neeeeeeeeeeeeeeem!!!! Menjeeen!!! :DD A harmadik a Viper volt, amire azt hittem kellemes kis lazítós utazás lesz, át se pördül meg ilyenek. A nagy lóf***t nem! Annyi csavar volt benne, hogy csak lestem, mint légy a kakiban. Ügyesen meg volt csinálva, mert nem láttad mire vállalkozol, de mégsem volt annyira durva, mint az első kettő. A következő a superman-es volt, ami úgy kezdődött, hogy beültünk egy kis autóba és egyszercsak őrült sebességgel kilőttek minket egy felfelé haladó sinen. Körülbelül úgy kell elképzelni, mint azt a lökő padot, amikkel régen feszítettek a muszklis nagymenők a játéktermekben. Megfogtak valami vasaló szerű valamit és teljes erőből meglökték a sínen. Minél magasabbra ment, annál jobban örültek a fejüknek. Na hát itt mi voltunk a vasaló. :D A következőnek nem tudom a nevét, de fekvő helyzetbe kerültünk és úgy éreztem magam mintha tudnék repülni. Erre is 2x ültünk fel, de elárulom nem azért, mert olyan jó volt, hanem mert csodálhattuk az előttünk lévők seggét. Felejthetetlen volt. :)) Húúú annyi rider volt, hogy nem számolok be mindegyikről, mert nagyjából ugyan az lenne a story mindegyiknél. Ezt át kell élni, ahoz, hogy tudd miről beszélek, és itt most nem a budapesti vidámparkról beszélek! :D Nap végére el is ment rendesen a hangom, a hajam is érdekesen állt, de egy hatalmas élménnyel mehettünk haza aludni. 

A történetünk viszont még nem fejeződik be, ugyanis Robiék elhívtak május 30-tól június 3-ig Las Vegasba. Teljesen véletlenül ott fogom ünnepelni a névnapomat. Az ember már azt hiszi ennél jobb nem történhet vele és mégis... :))) Már alig várom, hogy játszhassak a félkarú rablóval csak a poén kedvéért. Remélem hasonló storyról számolhatok majd be, mint a "Míg a jackpot el nem választ" című filmben volt. :P

Kép összefoglaló

Ahogy azt már említettem a Mörfi törvényei most sem kerültek el engem. Miután elhatároztam, hogy költözök L.A-be minden jobbra fordult. Az az igazság, hogy az utolsó 2 hetembe úgy éltem, mintha azok lennének az utolsó napjaim. Ki akartam minél több lehetőséget használni, hogy emlékezetes maradjon számomra az itt töltött idő. Most mit mondjak... SIKERÜLT!!! :))) Ebből az esetből is tanultam valamit, hogy minden napomat úgy kell megélném, mintha az lenne az utolsó, már amennyire lehet persze. Eddig is társasági ember voltam, de az utolsó 2 hétben megdöntöttem minden eddigi rekordot. Rengeteg új embert ismertem meg és sok időt töltöttem a barátaimmal is. Esténként nem ültem le a szobámba, hanem mindig találtunk valami programot, ha mást nem csak lementünk a partra sétálni, iszogatni, hülyéskedni... Egyszerűen remekül éreztem magam, lehet ezért is fáj most ennyire, hogy nem lehetek ott. Rengeteget gondolok az ott töltött időre. Az utolsó 2 szombati napomon a Club Spacebe mentünk a sulival. Gondolom senkinek nem kell bemutatnom a helyet... Magyarországon élőben is közvetítik az aznapi műsort. Egyszer LIV (Fontainebleau) után elmentem egy after partyra, de azt hiszem az még januárban lehetett. Kint voltunk a terasz részen, már világosodott, de még tele volt az egész hely. Óriási volt a hangulat és a zene... az valami fantasztikus volt. :)

Club Space - Miami, Downtown

A jó EF-es szokások szerint minden hétre szerveznek valami bulit az iskolába járó embereknek. Általában úgy zajlik a dolog, hogy néhány ember dolgozik egy igényesebb  klubnak bizonyos százalékért. Ezt az után kapják, ahány ember eljön a buliba aznap este. Mivel a Space nem Miami Beachen van, hanem be kell hozzá utazni Downtownba, ezért transzferre is szükség van. Az első hétvégén busszal mentünk, az utolsó hétvégémen pedig taxival. Persze a jegy amit vettünk az tartalmazta a transzfer árát is. Így krült összesen 15 dodóba. Szerintem abszolút nem sok, főleg mert eredetileg 20 dollár minimum a belépő de van, hogy 100 dollár, attól függ ki zenél aznap este. Az első szombat az annyira nem volt durva, mint a második. Az elsőről csak pár szót mesélnék. Megérkeztünk a klubba, de nagyon nem is fedeztük fel a helyet, leragadtunk legalul, ahol igényes minimal techno ment. Azért nem mentünk fel az emeletre, mert R'n'B zene ment és én utálok arra bulizni. Inkább hazamegyek... Furcsa is volt, hogy nem találtam sehol a terasz részt. Mondom biztos csak az after partyra nyitják majd ki. Csak a következő héten derült ki, hogy a terasz rész az emeleten volt végig. :D A buli már a taxiban elkezdődött, mert annyira jófej sofőrt fogtunk ki, hogy végig nyerítettünk a nevetéstől. Feltekerte kokszra a hangerőt, énekelt és rázta a fejét... :D Mellette ülve ráztam én is a fejem. Iszonyatosan jó volt a hangulat. Körülbelül 20 vagy 30 perc volt Downtownba az út, de kb 5 percnek tűnt. Még láttam utoljára a gyönyörű felhőkarcolókat éjjel. Egyszerűen fantasztikus volt. Mikor beértünk a klubba, akkor alul szólt az R'n'B zene és felül a keményebb elektro. Hamar fel fedeztük a teraszt is, ahol aztán egész este táncoltunk. Rengeteg EF-essel voltunk egész este. A DJ pult előtt csápoltunk, néha volt egy kis megőrülés pár ismert számra. Folyamatosan hozták a barátok a kortyolgatni valót, sikerült is szépen becsiccsentenem. :)) Ez az este tényleg emlékezetes marad nekem, soha nem felejtem el. Együtt lehettem a barátaimmal és utoljára együtt láthattam mindenkit. Azóta is rengeteget gondolok rájuk, néhányukkal napi szinten beszélek azóta is. Zsuzsival minden este hívjuk egymást, hogy mi a helyzet, mi történt aznap. Igaz legtöbbször nincs semmi, csak egyszerűen hiányzunk egymásnak. Ez az idő már sosem jön vissza... Elmúlt... És lassan az én időm is letellik itt kint. :((( Ennél szebb időszak már nem nagyon lesz az életemben. Ez úgy érzem a csúcsok csúcsa. Világot látok, tanulok és egyben szórakozok is. Örülök, hogy nem tartott vissza semmi, hogy kijöjjek. Semmi nem ér annyit, hogy ilyen lehetőséget kihagyjak az életemből. Bármennyire is unatkoztam néha vagy rossz kedvem volt sosem vágytam arra, hogy hazamenjek. Persze hiányzik a családom és a barátaim, de velük tudom, hogy úgyis hamarosan találkozok. Aki fontos azzal interneten úgyis tartjuk a kapcsolatot. Jól esik, hogy sokan várnak haza, érdeklődnek mi van velem. Persze sok olyan van, aki azóta se eresztett meg még egy smst se felém... De azok ennyit is értek... Legalább megtudtam kik az igazi barátaim. <3

A legutolsó estémen a Nikki Beachre mentünk le páran, de nem is maradtunk sokáig mert még pakolásznom kellett és még le akartam fotózkodni pár fontosabb momentummal Miami Beachen. Elmentünk a WELCOME TO MIAMI BEACH táblához, a Versace kunyhóhoz, ahol az öreg élt míg le nem lőtték a ház előtt. Ez az Ocean Driveon található, most múzeumként és étteremként üzemel a ház. Csak azért, hogy bekukkanthass a házba 35 dollárt kell fizetned, ha még enni is akarsz, nos 100 dollár a minimum fogyasztási lehetőség. Szóval mindenki jól gondolja meg hova akar beülni vacsorázni. :D Amúgy csak viccelek, ide nem lehet csak úgy beülni enni, napokkal sőt hetekkel előtte asztalt kell foglaltatni. Ez sajnos kimaradt az életemből, de talán majd egyszer... :P

Tudom nem számoltam be mindenről, de legyen elég nektek annyi, hogy nagyon jól éreztem magam, persze nem csak az utolsó napjaimban, hanem végig. Hiányzik Miami, imádtam azt a várost, óriási áldozatot hoztam a fejlődésért, de úgy érzem kezdek végre felnőni. Sokat változtam mióta kint vagyok, sokat komolyodtam, megtaláltam önmagamat, már nincs szükségem magam mellé egy koloncra, hogy boldog legyek. Önálló ember vált belőlem és ezt annak köszönhetem, hogy nekivágtam egyedül ennek a nagy útnak. Abszolút nem bántam meg semmit. Örülök, hogy itt lehetek és van lehetőségem tanulni. Hatalmas dolog van a kezemben és én élni is akarok vele.

Most búcsúzom, de hamarosan újra jelentkezek. Addig pedig egy felvétel Miami Beachről és az óceánról. :)))

 

 

 

Búcsúzóul egy kis hangulat Miami Bitch-ről. :P :D

 

 

Május 1

Már annyira búcsúzkodom, hogy el is felejtettem beszámolni a nemzetközi napokról. Itt így nevezik május elsejét. Az a szokás, hogy minden ország kicsit mutat valamit a kultúrájából. Így volt ez a suliban is. Zsuzsival gulyás levest főztünk, ami nagy sikert aratott mindenkinél. Négy lábassal csináltunk, ami az utolsó cseppig el is fogyott. Össze voltunk vonva a szlovákokkal, az oroszokkal, a szlovénekkel meg ki tudja még kikkel, de csupa szláv nyelvcsaládúval, nem is értem hogy kerültünk mi össze, abszolút semmi közös nincs a kultúránkban. Szerintem azért osztottak minket össze mert ezekből az országokból kevesen voltak diákok. Mindenki hozott valami jellegzetest a saját kultúrájából. Az olaszok például pizzát rendeltek és a focistáikat próbálták futtatni. A franciák palacsintát sütöttek, a kóreaiak is valami fincsiséggel kínálták a nagyközönséget. Ahhoz képest, hogy mennyire imádják magukat a németek, ők aktiválták magukat a legkevésbé, ugyanis láluk összesen egy német zászlót találtunk a teremben. Nagyon jók voltak az arabok és a hollandok. A hollandok rendeztek egy kisebb versenyt is, ami úgy zajlott, hogy egy madzaggal körbetekerték az emberek derekát, a végére egy tollat kötöttek és bele kellett hátulról célozni egy sörösüvegbe. Nagyon kis vidám játék. A brazilok homokot hoztak a partról, nyugágyat meg egyéb dekorációt és lehetett fényképezkedni. Kellemes kis könnyed nap volt. :)))

Íme egy kis videó a mi kis standunkról. Kicsit belepofátlankodtam egy fényképezésbe, de ügyesen kimásztam a helyzetből. :DDD Íme:

Ahogy ígértem, ebben a bejegyzésemben a mi drága Carlos Diazunkról fogok mesélni nektek. Barcelonából származik és színész a foglalkozása. Hogy miért szánok neki egy teljes bejegyzést? Mert ez az ember, ha nem lenne ki kéne találni. Ennyit még nem nevettem senkivel, mint vele.

Valahogy február elején érkezehetett az EF-be, még mikor az 1-es szinten voltam. Osztálytársak lettünk az utolsó 1 vagy 2 hétre amit még abban a csoportban töltöttem. Akkor még annyira nem nyílt meg elöttünk, de lehetett érezni rajta valami furcsát. Mint az utóbb ki is derült meleg és ezt nyíltan vállalja és büszke rá, ami nekem nagyon szimpatikus volt, mert nem az a nyálas buzi, ahogy szokás mondani, hanem az a pörgős, vidám, életre való személyiség. Miután elkerültem az 1-es levelből mi még köszönő viszonyba maradtunk, de leginkább az utolsó 3 hétre barátkoztunk össze közös ismerősök révén. Egyik este elmentünk páran a partra sétálni, mondanom sem kell jókedv, kacagás, vidámság. Egyszercsak összetalálkozunk egy sérült kacsával a következő pillanatban már rohammentőt akarnak hívni neki. Elkezdtünk tehát keresni egy biciklis rendőrt a parton, de nem jött arra senki. A következő pillanatban azt veszem észre, hogy Carlos üvöltözik idegeneknek, hogy "no sex on the beach!" Majd elmeséli, hogy neki már volt ilyenben része a parton mióta itt van Miamiban. Zok szó nélkül elmesélte élményeit, abszolút nem szégyenlős és nagyon jól áll neki. Aki utálja a buzikat szerintem még az is nagyon jókat tud rajta nevetni. Nagyon jó humorérzékkel rendelkezik. Aztán egyszer a cafeteriában álltunk sorba taccosért és a konyhás néni valamiért beszólt, hogy "ohh my God!" Erre elkezdte ecsetelni neki a Carlitos, hogy nem jól csinálja. Három mozdulatból áll az egész és bele kell éreznie magát. Persze mögöttünk kilóméteres sorok, de nem zavartatta magát. :D Majd a videón is látni fogjátok ezt a mozdulatot. Tehát aki eddig nem így csinálta az figyeljen és tanuljon. Jobb kéz a fej felé emel majd csettint és egyidőben elhangzik az "OHHH", majd jobb kéz leereszkedik a test előtt balra, a lábak párhuzamosan jobbra hajlanak, csettint és elhangzik a "MY", végül pedig a kéz áthúzódik a jobb oldalunkra a lábak pedig ellentétes irányba, majd csettint és elhangzik "GOD!" Ha mindez megvolt, akkor lazítsuk el az izmainkat. :D

A harmadik kiemelkedő mondtata pedig: "It's amazing!". Ezt általában összekombinálta az "Ohh my God!"-dal. Volt egy problémás lány még a level 2-es szinten, akiről meséltem is, hogy akarva akaratlanul is kitörtek belőle indulatok. Őt parodizálta még nagyon jól. Mikor a tanár megkérdezte, hogy "Do you have any question?" a csaj csak üvöltött egyet, néha olyan volt mintha épp élvezne. Először furcsállotta is a Carlos ezt a dolgot. Mondta jó jó, semmi baj nyugodj meg, ennyire nem kell buzgómócsingnak lenni... Szóval őrület ez az ember. Vissza sem lehet adni olyan hitelesen azokat a sztorikat amiket vele élhettünk át. Egyszerűen felejthetetlen. El is hívtam Budapestre, hogy ha hazamentem látogasson majd meg. Na de nézzük csak azt a videót! :))

 

 

A következő videón szintén szerepelni fog, de azon több barátom is rajta van. Az utolsó napjaimban készítettem a Lobbyban, amikor elég sokan megfordulnak ott. A kamerától kicsit elfelejtettem angolul, szóval nézzétek el nekem. :D Itt most a barátok fontosak. :))

 

Igyekeztem az utolsó napjaimat teljes mértékben kihasználni Miamiban. Először úgy gondoltam, hogy május közepén akarok cserélni, aztán rájöttem, hogy nincs sok értelme halasztgatni a dolgokat, mert az idő csak telik és egyre csak telik... Lehet hogy ott lett volna egy hónapom jólérezni magam, de úgy döntöttem 2 hetet várok csak a cserével. Ezalatt az idő alatt lesz időm összepakolni, elbúcsúzkodni az emberektől és a várostól, hogy őszinte legyek igencsak sűrűre sikeredett ez a kis idő. Mint ahogy azt a Mörfi törvényei is írják, ilyenkor indul be az élet amikor már elmegy az ember, és tényleg mindenféle szempontból így volt ez most is. Zsuzsi és Lucya kitalálták, hogy szerveznek szerdára egy buszparty és közölték, hogy jobban teszem, ha én is megyek. Több se kellett... Hétfőn kitalálták és szerda este már buli volt. 53 embert csődítettek össze, fejenként volt egy bizonyos összeg, amit a buszbérlésre és a piákra kellett adnunk. Összesen 700 dollárért vásároltak italokat a csajok. Ahogy ez az EF-hez szokás, mindenki kirittyentette magát, mint szaros Pista neve napján és indulhatott a buli. Este 10-kor startoltunk a suli elől. Ezek a buszok körülbelül 50 embert bírnak el összesen, na mi ezt egy kicsit meghaladtuk, de nem volt probléma belőle. Nagyon jól lett összeválogatva a csapat, jöttek minden országból képviseltetni magukat az emberek. Mikor mindenki felszállt a buszra kicsit problémáztunk rajta, hogy nincs mindenkinek ülőhelye, így később is indult el a busz olyan 20-30 perccel. Az elején még mindenki szépen nyugodtan üldögélt, hallgattuk a zenét, beszélgettünk ilyesmi... Ahogy telt múlt az idő azt vettem észre, hogy mindenki a kapaszkodókon lóg, a föld tocsog az alkoholtól és mindenki meg van őrülve. A szervezők persze próbálták tartani a rendet, de nem nagyon jött nekik össze. Sikeresen mindenki segg részegre itta magát. Volt ott I'm in Miami Bitch-en keresztül minden. Remélem nem kell bemutatnom ezt a számot! ;):D Én végig a VIP részben szürcsölgettem a kis italomat és hívtam hátra a csajokat táncolni. Végig egy nagyon kedves norvég csajjal voltam, akivel rengeteget nevettünk és táncoltunk. Mikor a többiek leszálltak a buszról cigiszünetre mi akkor sem hagytuk abba a bulit. Hogy miért van ennek a lánynak nagy jelentősége? Majd kiderül... :) A videón vele táncolok épp a cigiszünetben. Remélem nem okozok ezzel közbotrányt. :D De tudjátok mit? Nem érdekel!!!

 

 

 

Szóval a buli lezajlott a maga sajátos kis menetében. Pont akkor lett vége, amikor mindenki a topon érezte magát. Mindenki annyira belejött a buliba, hogy nem hagyhattuk abba hajnali 2-kor, ígyhát fogtuk magunkat és lementünk a partra tovább szűrni. Valaki felvetette az ötletet, hogy mi lenne ha nekiállnánk fürdeni az óceánba. Nos aki ismer az tudja, hogy nekem nem kell ilyeneket kétszer mondani. Azzal a lendülettel futottunk be a vízbe ki ki a sajátos kis lenge viseletében. (megjegyzem senki nem volt meztelen... egészen a vízig) :DD Nagyon kellemes volt az éjszakai kis fürdőzésünk. Rengeteget nevettünk és végre mindenki elengedte magát, egy józan ember se volt a bulin. Ha hazamegyek egy ilyen bus partyt otthon is bejátszunk majd. ;) Húúú pont most hallgatom a Roxy-t online és pont az a szám szól, amire a bulin táncoltunk. :)))) 

Szóval hogy is végződött a kis buli? Mikor leszálltunk a buszról a Natalie nem jött velünk a partra, valahol elkeveredett... Mint utóbb kiderült nem aludt egyedül a lány, sőőőt nemhogy nem aludt egyedül, hanem 4-ed magában ébredt reggel valahol az 5-dik emeleten, és ahogy hallottam nem ez volt az első alkalom. Ezzel a lánnyal életemben először a bus partyn beszélgettem, de ő is ott volt már január óta Miamiban, ahogy én. Mindenesetre meglepett a hír... ki nem néztem volna belőle. A mindennapokban kis csendes, nem kelt feltűnést és kiderül, hogy ő az iskola ribanca... :P szééép

Mindenesetre nagyon jó buli volt és azóta is mindenki emlegeti. Bárcsak visszamehetnék még egyszer. A barátaim jövő héten csinálnak még egy bus partyt. Nekik az lesz az utolsó... Ugyanis a legtöbben mennek haza május 31-én. Uhh bele se merek gondolni mekkora buli lesz az is, csak megfájdul a szívem. Az utolsó 2 hétben nagyon sok új barátra is tettem szert, egyet külön ki is emelnék. Ő lesz a következő bejegyzésem témája. Az ő neve Carlos Diaz, de mi csak Carlitosnak hívjuk... :P

 

 

Mikor Los Angelesbe jártunk pár hete a srácokkal nagyon megtetszett az itteni környék. Mint ahogy azt már írtam, másabb a légkör, mint Miamiban. Nem mondom, hogy jobb azt sem, hogy rosszabb. Lényegesen különböznek egymástól. Miamiban minden egy helyen volt. Partyk, beach, vásárlási lehetőségek, éttermek, stb stb... Los Angelesben minden nagyon messze van. Ha valaki igazán ki szeretné használni az itteni lehetőségeket, az kénytelen autót venni vagy bérelni. Sajnos a tömegközlekedés elég gyengén van kiépítve. De ne szaladjunk ennyire előre... kezdjük az elejéről:

Miért is cseréltem?

Nos... Át kellett gondolnom magamban a az eddig eltöltött időt. Vajon mennyire volt hasznos a tanulás szempontjából, mit kaptam ezalatt a 4 hónap alatt Miamiban? Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem és arra a döntésre jutottam, hogy akármennyire is szuperul érzem magam Miamiban változtatnom kell, mert azért jöttem, hogy megtanuljak angolul. Nem csak kapisgálni akarom a nyelvet, hanem mélyen elmerülni benne. Érteni akarom és folyékonyan beszélni mire hazamegyek. Hogy ez lehetséges lett volna e Miamiban? Őszintén? Sajnos nem... Hogy miért? A válasz egyszerű... Az ott élő emberek nagyrészt spanyol ajkúak, az üdülő övezetből fakadóan nagyon kevés lehetőségem nyílt amerikai embereket megismerni. Nehéz barátságokat kialakítani, mert nagyon nagy az átmenő forgalom. Nagyrészt nyaralni vagy bulizni mennek oda az emberek. A suliban sajnos az emberek hozzáállása a nyelvtanuláshoz nagyon gyenge volt. Nehéz nemet mondani a sok csábító programajánlatoknak... Úgy érzem megkaptam mindent amit Miami adhatott, nagyon jól éreztem magam és ha tehetem még visszamegyek.

Lássuk csak mit cseréltem el a bizonytalannal: Nos... Az óceán partján éltem egy dupla ágyas szobában, ami az óceánra látott. Az ott töltött 4 hónapból körülbelül 1 teljes hónapig egyedül voltam. Minden egy helyen volt, a tantermek a kollégiumi szobák, a cafeteria... Az ember szó szerint csak kicsapta a szeméből a csipát és már ment is órára. Óra után irány a gyönyörű fehérhomokos part nem mellékesen megjegyezném mellé a türquisz kék óceánt is. Körülbelül 5-10 perces sétára voltak South Beach legnevesebb utcái, az Ocean Drive és a Lincoln Road. A legexluzivabb helyeken bulizhattam... Bérletem volt a David Barton Gymbe... Szóval ki az a hülye aki ezt elcserélné? Hát én... És megtettem, mert az eszemre hallgattam és nem a szívemre. Hogy mi volt ezekkel a probléma? Semmi, az ég világon semmi, ha úgy fejlődött volna az angolom, ahogy arra számítottam.

Hogy mit kaptam a cseréért? Egy muszlim vallású konzervatív családot, akik már az érkezésemkor megjegyezték, hogy az öltözködésem nem felel meg az ő normáinak. Konkrétan nem hordhatom szinte az egész ruhatáramat. Viszont nagyon kis figyelmes volt a házi néni, mert felajánlott egy térd alattig érő Hawaii mintás nadrágot, ami teljes egészében műszálas volt, hogy ha tehetem hordjam inkább azt, de majd ha hazamegyek azért adjam neki vissza, mert az egy nyaralásból szerzett kis szuvenyír volt. :D Az iskola olyan 30-40 percre van tőlük. Körülbelül 15-20 percet kell sétálnom a buszmegállóig, majd lehet várnom kell még 20 vagy 30 percet a buszra, viszont a busz a sulinál van 5-10 perc alatt. A buszjegy $1.25 míg Miamiban $2 volt. Igaz nem volt rá szükség. :P Hogy mit eszem? Minden nap főz valamit a háziasszony, de csupa csupa muszlim ételeket... Húst még nem nagyon észleltem az ételekben. Hogy ehető-e? Abszolút, ha épp éhen akarok halni. :) Milyen a szobám? Nos... Egy embernek is kicsi nemhogy kettőnek. Egyenlőre nem nagyon pakoltam ki, mert erősen gondolkozom rajta, hogy elköltözöm innen. Bármilyen kedvesek is velem, ez nem én vagyok és nem szeretnék hozzájuk alkalmozkodni, elvégre nem Afganisztánba jöttem mártírnak. :D Hány tagú a család? Szám szerint hatan alkotják a kis pereputtyot. Papa, mama és a gyerekek. Van egy 14 és egy 25 körüli fiúk és egy 18 és egy 22 éves lányuk. Van egy szobatársam is, aki a 7-es levelben van, de sajnos abszolút nem az én világom. 18 vagy 19 éves, de ő is elég kis szolid leányzó, szóval nem hiszem, hogy nagy barátnék lennénk majd a közeljövőben. Mennyire beszél a család angolul? háhhhááá :D Szerintem a mamánál jobban beszélem a nyelvet. A gyerekek már Amerikában születtek, tehát nekik azért jobban megy. Viszont egyik sem a világom szóval szerintem ez a barátság is hanyagolható tényező lesz a közeljövőben.

Még mielőtt bárki is keresztet vetne rám beszélnék egy kicsit az új iskolámról is. Az első napomon egyedül kellett eltalálnom a sulihoz, ugyanis a szobatársamnak délután volt ma órája. Örömmel jelentem, hogy elsőre sikerült odatalálnom. Igaz először majdnem a másik irányba indultam el a busszal, de egy Isteni sugallat átvezérelt az út másik oldalára. A busz közvetlenül az épület előtt áll meg. Teljesen úgy néz ki, mint a képeken. Abszolút barátságos iskola formája van. Mikor megérkeztem kértem egy kis útbaigazítást, majd az irodában kötöttem ki, ahol egyből be is osztottak az új osztályomba. Kíváncsiak vagytok hányas levelben vagyok? Mielőtt eljöttem Miamiból egy hónapig a 3-as levelben voltam. Tudni kell, hogy egy level körülbelül 3 hónapig tart. Három tankönyvet fejezünk be a kurzus végére. Remélem nem mondok újdonságot, ha azt mondom hogy az 1-esben kezdtem pályafutásomat és most pedig a 4-esben vagyok. Nem kell nagy matekosnak lenni ahhoz, hogy valaki megállapítsa, hogy 4 hónap alatt 10 hónapnak megfelelő időt léptem előre. Mindezt hogyan? Hozzávalók: leleményesség, tanulás és sok sok szerencse. :D Isten kíséri utamat a kis kalandos életemben. Mindenképp azt szeretné, hogy megtanuljak angolul. Választhattam, hogy milyen kiegészítő órákra szeretnék járni a normál tanórák mellett. Legfőképpen az amerikai szleng duma érdekelt engem, ezért gondolkodás nélkül azt választottam. Ma már volt is olyan órám és mit mondjak, nekem nagyon tetszett. Jóbarátokat néztünk az órán, majd megbeszéltük az ott elhangzott szlengeket, hogy mit mikor használnak és mit jelent. A normál órámon egy nagyon kedves török nő tanít minket, akiben kicsit megingott a bizalmam mikor először megláttam ugyanis szegényke kezdi elhagyni a hajszálait, de ugye senkit ne ítéljünk el a külsejéért... Alapjában véve úgy vettem észre a diákok készültek az órákra. Különböző természeti katasztrófákról tartottak kiselőadást. Úgy éreztem ebben az osztályban jobban rá vagyok kényszerülve a beszédre és sokkal nagyobb volt az önbizalmam is, mint Miamiban. Tudtam azt, hogy senki nem ismer, hol kezdtem stb... Mindenki arra kíváncsi most milyen vagyok. Úgy éreztem végre ki tudom magam fejezni, nem korlátoznak a gátlásaim, jobban pörgött az agyam és végre egy olyan osztályban vagyok akik húznak magukkal. Úgy érzem sokat tanulok majd a hátralévő időmben. Mi számomra a legnagyobb előny? Nincsenek magyarok, csak én. Persze iszonyatosan hiányoznak Miamiból a barátaim, de valljuk be egyikünk sem azért jött, hogy magyarul beszéljen.Az osztálytermek jóval nagyobbak, mint Miamiban és sokkal kényelmesebbek is. Az emberek is másképp állnak a tanuláshoz. Miamiban ha a tanár megkérdezte kész van e a leckétek, kb kiröhögték miről beszél. Este Mansionben volt az illető és most inkább ne is zaklassák, örüljenek, hogy befáradt az órára. Itt pedig tök természetes volt, hogy készen van mindenkinek.

Nos mit nem mondtam még el? Jah igen... Jelenleg 9 órás időeltolódásban élem mindennapjaimat. Nehéz lesz az otthoniakkal a kommunikáció ugyanis mikor itt éjfél van otthon már reggel 9 óra. Mindenesetre a végsőkig kitartunk majd. :D

Hamarosan jelentkezem a tapasztalataimmal, és az utolsó 2 hetemről is beszámolok Miamiban, ami elég sűrűre sikeredett, egy kicsit meghúztam a végére és nagyon nagyon jól sikeredett. :)

Szóval see you soon! Kisses

Tűzriadó a suliban

 

 

Tegnap éjjel úgy feküdtem le, hogy tele voltam tervekkel a holnapi nappal kapcsolatban. Gondoltam korán lefekszem, hogy másnap korán el tudjam kezdeni a napot. Reggeli a cafeteriaban aztán edzés a konditeremben, majd hajmosás és végül irány a suli délután. Ehhez képest mikor épp betakaróztam az ágyba megszólalt a tűzjelző. Mivel egész nap próbálgatták a csengőt, ezért nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, ígyhát feküdtem tovább. Mikor ordibálást hallottam a folyosóról elkezdtem gyanakodni, hogy ez nem tréfa. Felhívtam Susyt, hogy mi történik és akkor mondta sietve, hogy menjek le az udvarra, mert ez éles riasztás. Valahogy még akkor sem éreztem túl komolynak az esetet, ezért szépen felöltöztem, fogtam a telefonomat és kisétáltam az épületből. Gondoltam biztos arra kíváncsiak, hogy mennyi idő alatt érnénk ki az éjszaka közepén az iskolából. A lépcsőn lefelé menet 4. szintnél éreztem valami füst szagot, de akkor már nem mehettem vissza a szobámba. Minden iratom és értékem a szobámban maradt. Tudom, hogy ez ilyenkor alap, hogy a legfontosabb dolgait vigye magával az ember, de sajnos sokszor nem vesszük komolyan az ilyen riasztásokat, mert annyi gyakorlat van már előtte... Bárkit megkérdeztem, senki nem hozott magával semmit. Mire leértem, már kint volt szinte az egész suli az utcán. Senki nem értette mi történt, még tüzet sem láttunk az ablakokban. Hamarosan meg is érkeztek a tűzoltók és a rendőrök. Számszerint 5 tűzoltó autó érkezett a helyszínre. Körbeterjedt a hír, hogy a mosoda és a 412-es szoba gyulladt ki. Csodálkoztunk is, hogy egyszerre két egymástól távol eső helységben ütött ki a tűz. Közben folyamatosan tartottam a kapcsolatot telefonon Ádámmal, mivel ő a Tominál aludt aznap este és az ő szobája is a 4. szinten volt. Mivel a 4. szinten volt a tűz, ezért elárasztották vízzel az egészet. Mindenkinek kint az asztalán a laptopja... Szóval volt riadalom. A tűzoltókkal egyidőben a TV-sek is megjelentek. Sorra csinálták az interjúkat az esetről. Míg várakoztunk oda keveredett valahogyan két részeg hajléktalan is és az egyik az iskola tanárának adta ki magát egy interjú alatt. Mindenki csak nevetett az eseten, de teljesen élethűen adta elő a dolgot, igaz szerintem látszott rajta, hogy hajléktalan. :)

 

Éjfélkor kezdődött az őrület és hajnali fél 4 volt mire visszaengedtek minket a suliba aludni. Tájékoztattak arról, hogy a délelőtti órák elmaradnak és, hogy a cafetria is csak 11-től nyit, ugyanis teljesen el lett áztatva. El is romlott pár gép. A 4-es szinten lakókat pedig kitelepítették a közeli Lorraine Hotelbe egészen a hétvégéig. Szerencsére Ádámnak nem ázott el a szobája, de még így se mehet oda vissza, mert az egész folyosó el van kerítve. Másnap kiderült, hogy az ügyeletes security guy okozta mindkét helyen a tüzet, feltételezhetően szerelemféltés miatt. A 412-es szobában négy lány lakott, őket folyamatosan faggatták az este. A security guyt pedig még az éjjel lecsukták. Soha nem néztem volna ki belőle, hogy ilyet tenne. Kis duci volt, a légynek sem bírt volna ártani és most tesség... Felgyújtotta egy lánynak a szárítóban és a szobájában lévő ruháit ezzel hatalmas galibát okozva az iskolának. Viszont végre láttam mennyien is lakjuk a mi szeretett kis miami beach-i kollégiumunkat. Az emberek végre szóbaálltak olyanokkal akikkel egyébként nem álltak volna. Szerencsére nem történt komolyabb baj és az én szobám érintetlen maradt. Aznap este még le akartam menni mosodába mosni, de örülök hogy nem tettem, mert akkor az én ruháim is ott égtek volna. Végre történt valami kis izgalom az életünkben, de ennyi pont elég is volt. Remélem nem lesz még egy ilyen...

Pillianatképek

 

 

 

 A gyújtogató

 

Orlando

Mikor anyumék kijöttek hozzám már le lett tárgyalva az amerikai nagynénémmel, hogy 5 napot a Disney Worldben töltünk. Pénteken suli után egyből elindultunk Orlandoba. Körülbelül 4 órás lett volna az út oda, de a bonyolult úthálózatok és a szinte használhatatlan GPS-ünkkel sajnos volt, hogy rossz lejáraton hajtottunk le és fél óránkba telt mire korrigáltuk a helyzetet. Susyval és Wayne-nel ott találkoztunk a hotelben. A Disney Worldön belül a Yacht Club Hotelben szálltunk meg 5 éjszakára. A szoba már magában foglalta a belépők árát is. Az 5 részéből 4-et néztünk meg és még egy tőle kívülálló parkot, a Sea World-öt.

Az első napon az Epcotba mentünk, ami pár száz méterre volt csak a szállásunktól. Egy kis hajóval mentünk el odáig, ami leginkább a balatoni hajókra emlékeztetett engem. Ez a park leginkább arról szól, hogy különböző országok mutatják be nemzeti kultúráikat az oda látogatóknak. Az ember egy nap alatt körbejárhatja a világot. Kedvére fogyaszthat a nemzeti ételekből és közben ismerkedhet az ország kultúrájával is. Volt egy nagyon érdekes szerkezet amire fel lehetett ülni, Kalifornián keresztül repítettek át egy libegőszerű valamin. A képet pedig egy óriási kivetítőn keresztül vetítették, közben pedig különböző effektekkel biztosították a hitelességét az utazásnak. Lefényképezkedtem Mickey Mouse-zal és a barátaival. Minden parkban csak egy van mindegyikből, hogy ezzel is biztosítsák a különlegességüket a figuráknak. A raiderekhez mindenhol nagyon sokat kellett sorban állni, volt olyan ahol 120 perc volt a várakozási idő. Ennek elkerülése végett volt egy olyan lehetőség is, hogy az ember a belépőjegyével kiválthatott egy fast pass jegyet az adott raiderre, ami azt jelenti, hogy egy későbbi időben egy órás intervallumban visszamehet soron kívül az adott helyre és közben nézelődhet máshol is. Egyszerre csak két helyre lehet ilyen jegyet kiváltani. Csak halkan megjegyzem, hogy a parkokban lélegzet elállító kertészeti csodákkal találkozhattam. El sem tudom képzelni hogyan tudnak emberek ilyen csodákat készíteni... Úgy érezhettem magam Disney Worlben, mint egy kisgyerek. Anyuméknak is nagyon tetszett az Epcot. Párízsban francia krémest eszegettünk, aztán Londonban fish and chips-et és még sorolhatnám. Mindenhol csipegettünk egy kicsit. A nap végén pedig tüzijátékot rendeztek a tó felett. Ez minden nap van, este 9-től.

A 2. napon az Animal kingdomba mentünk, ami félig meddig állatkert volt, de ugyan úgy, ahogy a többi parkban is voltak látványosságok és raiderek. Legjobban az a hegy tetszett, amiben hullámvasút üzemelt. Nem volt olyan félelmetes, de nagyon jól meg volt csinálva. Volt egy olyan rész is amikor megszakad a sín és megállt az egész, akkor hirtelen nem tudtam mi lesz, de végül hátrafelé indultunk meg. A másik ami még nagyon tetszett az a Karib tenger kalózai alapján elkészített kis hajós túra volt. Mindent annyira élethű volt, hogy öröm volt nézni. A nap végére egy vadvízi túrára vettem rá a többieket, de mikor megláttuk a csurom vizesen kiszálló embereket a hajóból kicsit megrettentünk, dszerencsére sikerült rábeszéltem mindenkit, hogy szálljunk fel rá. Persze a 8 emberből egyedül én nem lettem vizes. Volt is hiszti utána, hogy az én ötletem volt és én nem kaptam a vízből semmit. Aznapra meg is volt a magam kis öröme. :)

A 3. napon a Hollywood Studios-ba mentünk, ahol főleg filmes bemutatókat láthattunk. Többek között 3D-s Muppet Show-t, Indiana Jones forgatást, ahol megmutatták hogyan készült pár kaszkadőrös jelenet. Lövöldöztek, ugráltak a tetőkről, robbantgattak szóval volt minden ami kell. Ugyan ez volt az autós show-n is, ahol fantasztikus autós jeleneteket mutattak be élőben. Eddig azt hittem, ilyen csak a TV-ben van... Egyszerűen fantasztikus volt! Mellékelek egy rövid kis videót róla. Másrészről pedig különböző felvonulások voltak, mint például a High School Musical koncert, Mickey Mouse és barátai, Szörny Rt-s figurák, stb stb... Ami kiemelten nagyon tetszett az egy hullámvasút volt, amit az Aerosmith együttes alapján készítettek el. Sötétben mentünk végig, mintha egy országúton száguldoznánk valami régi amerikai autóval jobbra balra, fejjel lefelé, mindenhogy ment az a hullámvasút. Imádom az ilyeneket. :) A túránk legvégén egy Toy Story alapján felépített vasút féleségre ültünk fel, ami párosával vitt minket végig  kivetítővásznakkal elátott folyosókon, ahol 3D-s vizuáltechnikával biztosították a különleges élményt. Mindössze annyi volt a feladatunk, hogy lövöldöznünk kellett a képen felbukkanó céltáblákat, közben pedig számolták az egyéni pontjainkat. Szóval lehetett kicsit versenyezgetni a pontokkal. A vicces az egészben, hogy a "fegyverünk" olyan volt, mint régen a gyerekeknek készült kis fa puska, aminek a végén kis zsinór lógott egy kis golyócskával. Ravasz híján azt kellett huzogatni, kicsit a rejsz mozdulatra hasonlított az egész, szóval nevetésben sem maradt hiány. :)

 

Autós Show

 

 

A 4. napon a Magic Kingdomba mentünk, ami a legközismertebb a Disney Worldből, és itt található meg a palota is. Ez a legrégebbi park az 5 közül. Ezt még annó Walt Disney alapította a többi pedig sorra épült utána. Ez volt a legmesebelibb az összes közül, talán ez tetszett nekem a legjobban. Itt is folyamatosan felvonulások, különböző raiderek és butikok voltak. A legérdekesebb a szellemkastély volt, amit egy régi horror film alapján csináltak meg, a lényege az volt, hogy egy liftbe szállítottak be minket aztán ijesztgettek egy kicsit majd zuhantunk párszor a lifttel. Végülis semmi extra. :) Itt éreztem a leginkább, hogy ez a park tényleg a fiatalabb korosztálynak épült. Hiányoltam az izgalmat aznapról. Egyébként ebből a szempontból csalódás volt Disney World. Azt hittem nagyon durva hullámvasutak lesznek sorba, alig győzök majd felülni rájuk, ahhoz képest... Inkább csak lestünk a szánkkal. Sokkal több látványosság volt. Este csodálatos fényekbe öltözött bábuk vonultak fel, majd egy hatalmas tüzijáték zárta a napot a palotánál. Augusztus 20-a megirigyelhetné és ezt minden nap megismétlik.

Az utolsó napon egy a Disney Worldtől kívülálló parkba mentünk, a Sea Worldbe. Itt végre egy igazi Amerikához illő hullámvasútra ülhettem fel. A csavarokban és a sebességben sem volt hiány. Végre égnek állt a hajam!!! Ezt már szeretem! Ez a park érezhetően nyugisabb volt látogatók és látványosság terén egyaránt. Igaz ami volt az fantasztikus volt. Voltunk egy gyilkos bálnás, egy delfin show-s és egy fóka show-s előadáson is. Mind a 3 remek volt. A fóka show-n érezhetően a humos volt a mérvadó, míg a másik kettőnél az állatidomár és az állat munkáját csodálhattuk inkább. Északi-sarki élőlényeket hoztak el a nagyközönségnek, amiket egyébként normál állatkertekben nem lehet megtalálni. Nagyon érdekes volt. Ezt a napot is nagyon élveztem.

 

Tampa

Másnap visszaindultunk Miamiba a rokonokkal együtt, akik aztán ott töltötték a hátralévő pár napot a hétből. A következő napon fogtuk magunkat a srácokkal és elmentünk Tampába, mondván van ott valami látnivaló is. Konkrétan annyit tudtunk róla, hogy van ott valami aquárium, amiben Florida vízi élővilágát lehet megnézni és a Mexikói-öböl partján fekszik. Konkrétan 4 órát kocsikáztunk odáig, megnéztük az aquáriumot, ami nem volt egy nagy szám és, és... ennyi. Összefoglalva utaztunk 8 órát oda-vissza a majdnem semmiért. A nap érdekessége, hogy hazafelé megálltunk egy kínai étteremnél, ahol nem akartam megenni a kis ételemet, hanem inkább elvitelre kértem, arra viszont nem is gondoltam, hogy aztán nem tudom majd megenni a kocsiban, mert folyik, meg a csomagolás is erre alkalmatlan. Nemes egyszerűséggel fogtam magam és a Tomi kocsiján próbáltam meg elfogyasztani, sikerült is szépen leennem azt. :) Na persze ki tudna rám haragudni, mikor bedobom a Shreckes nézést... :P :D

 

Everglades

Egy borúsabb napon ellátogattunk Evergladesbe anyuékkal és a nagynénémmel. Rengeteg jelenetet forgattak itt a CSI: Miami helyszínelőkből. Ha valaki nézi, akkor biztosan tudja milyen lápos, mocsaras vidékről van szó. Rengeteg krokodil él itt a csatorna miatt. Ennek egyrésze mesterségesen lett kialakítva, mert az állat állomány nagyon megfogyatkozott a megelőző évtizedekben. Egy propellerrel ellátott hajón utaztunk be a mocsaras vidékre, ahol körülbelül 5 méterenként krokodilokat láttunk. Már maga az utazás nagyon élvezetes volt. Mellékelek egy kis videót róla nektek. :)

Evergladesi utazásunk

 

 

Key West

Majd egyik hétvégén anyuékkal leutaztunk Key Westre, ami a változatosság kedvéért szintén 4 óra volt. Úgy terveztük, hogy ott alszunk egy éjszakát. Az első nap kerestünk egy strandot beachelni, majd este várost néztünk. Nagyon kis hangulatos halász "falucska". Itt található az Egyesült Államok legdélebbi pontja, és valami elképesztően szép itt a naplemente. Sajnos arra nem számítottunk, hogy teljesen tele lesz a város és nem lesz szállás lehetőség ezért elindultunk hazafelé, majd Maratonnál aludtunk, reggel pedig tovább indultunk Miami fele. Útközben egy gyönyörűszép sekély partszakaszon álltunk meg, ahol fürdőztünk pár órát. Gyönyörű fehér volt a homok és türquisz kék a víz. Akár rákászni is lehetett volna, féltünk is le ne csípje az ujjunkat valami. Key westet mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani. Gyönyörű hely maga a kisváros és az odafelé vezető út is, végig az égszínkék óceánon áthajtó utakon.

 

Naplemente Key Westen

 

Nikki Beachen vasárnap délután (a party elejéről)

 

Ha Miami Beachen jártok és nem tudjátok mit kezdhetnétek magatokkal délutánonként, akkor mindenképp látogassatok el Nikki Beachre, ami a Ocean Drive legelején van. El sem hiszem, hogy még csak most vasárnap voltam ott először strandolás után... Ugyan hallottam már róla, mert a suliból sokan mondták már, hogy Nikki Beachre járnak vasárnaponként, de én valahogy másképp képzeltem el ezt a helyet. Azt hittem ez is csak egy szimpla szórakozóhely a többi közül, de NEM!!! Körülbelül délután 5 órakor kezdenek gyülekezni az emberek a partyhoz, előtte pedig napozni és iszogatni lehet, ráadásul nyaranként itt forgatnak pár strand jelenetet a CSI: Miami helyszínelőkből. A buli körülbelül este 10-ig tart és nincs belépő, utána pedig a mellette lévő Nikki Clubot nyitják meg azoknak akik még folytatnák a partyzást reggelig. Sajnos épp az óceánból kijőve nem éreztem magam épp a topon, ezért nem is maradtam túl sokáig, de videót azért készítettem róla. Nézzétek! ;)

Los Angeles

Április 10-én összefogtunk a srácokkal és elutaztunk Los Angelesbe városnézésre. Hogy őszinte legyek egy napon nem lehet említeni Miamival... Úgy éreztem, hogy végre megérkeztem Amerikába és eddig csak valami elkorcsult spanyolországban éltem volna egy üdülő övezetben. Végre amerikai emberekkel találkoztam az utcákon. Sokkal barátságosabbak és segítőkészebbek voltak az emberek. Otthonosabbnak éreztem Los Angelest, mint Miamit.

A Miami int'l Airportról indultunk péntek reggel 8 óra felé Ádámmal és Tomival. A repülőút 5 és fél óra volt Miami - Los Angeles között. Arra számítottunk, hogy rossz időnk lesz ezért bekészítettük a kiskabátokat a kézipoggyászainkba. Szerencsére kellemes tavaszias idő volt mikor megérkeztünk és nem volt rá szükségünk. A reptérről egyből az autóbérlőhöz mentünk, ahol egy Ford Mustang várt ránk. Meg kell hagyni fincsi kis hangja volt. Mivel a GPS napi 20 dollár lett volna, így azt nem béreltünk, hanem az az ötletünk támadt, hogy veszünk arra a pár napra egy GPS-t és mielőtt hazamegyünk vissza visszük a boltba és visszakapjuk a pénzt. Sajnos a reptér melletti boltba nem volt erre lehetőség, ezért egy újságból kitépett térkép alapján próbáltunk meg eljutni a Redondo Beachi szállásunkhoz. Felvettem a navigátor szerepét és mondtam Tominak, hogy szerintem merre kellene menni. A vicc az egészben, hogy egy szinte használhatatlan térkép alapján egy hatalmas városban egyből odataláltunk a hotelhez. Mindössze pár méterre a kikötőtöl szálltunk meg. Miután lepakoltunk kerestünk egy boltot, ahol vettünk GPS-t. Az utolsó napon mielőtt indultunk a reptérre visszavittük, de mivel nyitásra mentünk nem volt annyi kézpénzük, hogy vissza tudják fizetni az árát, de az Államokon belül bármely ilyen nevű boltba visszavihetjük és visszaveszik majd. Így is lett... Úgyhogy megspóroltunk cirka 100 dollárt. Este a szálloda előtti parkolóhelyen épp egy autó találkozó volt, csupa csupa régi amerikai autókkal. Nagyon érdekes volt ilyen autókat testközelből látni. Délután még megnéztük a Redondo Beachi partot, de sajnos az idő nem engedte, hogy fürdőruhában suhanjunk végig hab testünkkel a parton. :) Mindenesetre a part maga nekem nagyon tetszett, de a víz kevésbé volt olyan szép, mint itt Miamiban. Igazi Baywatchos feelingem volt mikor kisétáltunk a mólóra.

Másnap már korán reggel felkeltünk, hogy minél hamarabb elkezdhessük a napot. Az első állomásunk Hollywood volt. Megkerestük a Hírességek sétányát, ahol lefényképezkedtünk pár csillaggal és pár őrülttel, akik beöltözve várták a turistákat, hogy lefényképezkedjenek velük. Nagyon kis hangulatos utca, jó érzés volt olyan helyen lenni, amit a TV-ből már jól ismerhetünk. Egy pár percre sztárnak érezheti magát az ember. Megnéztünk 3 múzeumot is ebben az utcában. A vax, a ripley's és a guiness múzeumot. Én valahogy többet vártam volna a viasz múzeumtól, de azért 1x meg lehetett nézni. Nem sokkal messzebb a híres HOLLYWOOD feliratot is megtekinthettük.

 

 Terveink között szerepelt, hogy majd felmászunk a betűkhöz, de sajnos idő hiányában nem vágtunk neki, mivel másfél órás séta lett volna fel a hegyre. Hozzáteszem illegális felmászni oda. :) Ígyhát maradt a távoli fotózkodás. Az út szélén lehetett kapni árusoktól Star Map-et, amiben a sztárok lakhelyei szerepelnek. Megbeszéltük, hogy csak az egyikhez megyünk el. Természetesen Brad Pittet választottam. :) Nagyon szép helyen lakik, egy gyönyörű kerítést láthattunk csak, de azért megérte emiatt is odamenni. :P A nap végén beültünk egy szálloda előtti echte amerikai étterembe. Isteni volt a karamell shake-jük és az étel is, már amennyire az amerikai étel finom lehet.

A 3. napon szintén korán felkeltünk. Az első állomásunk Santa Monica volt, ami arról híres, hogy ott forgatták a Baywatchot. Ha valaki nézte régebben ezt a sorozatot, akkor sejtheti milyen gyönyörű ez a hely. Elképzeltem, ahogy David Hasselhoff végigfut a parton, csodálatos gyepszönyeggel ellátott felső testével és a szemével szugerál, hogy tartsak vele. :D A part olyan volt, mint a filmekben, persze teljesen üresen, ugyanis áprilisban hasonló idő van ott is, mint szerény kis hazánkban. Viszont a szörfparadicsom mivoltából rengeteg szörföst láttunk a hullámra várva. Érdekes volt ugyanis az én meglátásom szerint nem hullámzott az óceán, igaz néha jött a semmiből egy csöppnyi valami, de ők tudják... :P A második állomásunk Malibu beach volt, ahol szintén forgattak Baywatchos jeleneteket. A parton végig elkerített házak voltak, amik cölöpökön álltak a víz felett, persze volt normál strand része is, de oda nem jutottunk le, mert aznapra még terveztünk egy hollywoodi hegymászást és a Universal Studios-t. Ezek közül csak a Universal Studios-ba jutottunk el. Ismét csak a kevés idő miatt.

Nekem ez is nagyon tetszett, bár nem übereli az orlandoi Disney World-öt. Résztvettünk egy studió látogatáson is, ahol különböző forgatási helyszíneken keresztül vittek minket kocsival. Többek között a Született feleségekből híres Lila Akác közön és a Világok harcában lezuhant repülőgép maradványainál. Sajnos egyik helyen sem forgattak éppen. A Liala Akác közben minden növény mű. Egyből az a jelenet jutott eszembe, amikor Mrs. Solis vágja a füvet csak, hogy le ne bukjon a férje előtt, hogy kavar a kertésszel. :) Voltunk pár előadáson is, egy jetskys bemutatón, ahol azt szemléltették, hogy hagyan készül egy akciófilm. Volt ahol a Tomival is szereplők lettünk a showban. Itt a szinkronizálás ügyes bajos dolgait muatták be a közönségnek.Készült is róla videó, amit majd később töltök fel az oldalra. Volt 1-2 dolog amire fel lehetett ülni, ezek közül a legjobban a Mummy-s tetszett a legjobban. Rengeteget nevettünk és végig nagyon jól éreztük magunkat. Viszont nem jutott időnk begint csak megmászni a Hollywood hegyet, ezért maradtunk még zárásig, aztán a Universal Studios előtti híres City Walk utcán sétálgattunk késő estig. Valami elképesztően szép volt ez az utca este. Főleg éttermek és kisebb boltok vannak ebben az utcában és este ki van világítva az egész utca különböző reklámfeliratokkal. Las Vegas utcáihoz tudnám leginkább hasonlítani, persze kisebb kiszerelésben. Este igyekeztünk még éjfél előtt lefeküdni aludni, mert másnap hajnal 5-kor indultunk San Franciscoba.

 

Universal Studios szereplésünk :)

 

 

San Francisco

A 4. nap tehát San Francisco felé vettük az irányt. Először a part mentén szerettünk volna menni, de erről hamar letettünk, mert 9 és fél óra lett volna az út odáig, ígyhát maradt a legrövidebb út, ami ígyis 7 óra volt rövid pihenőkkel együtt. Nem akartam végig aludni az utat, ezért ittam egy cappuchinot és egy energia italt. Amit tudni kell rólam, sosem iszom koffeines italokat, ezért különösen nagy hatással volt rám. Végig beszélgettük az utat, különböző bolondos szöveget énekeltünk a rádióban szóló zenékre. Rátérve az amerikai rádió állomásokra annyit megjegyeznék róla, hogy valami extra sz*r és egyhangú az összes. Körülbelül 10 szám van, amit egész nap nyomnak az adásban és viccen kívül nincs több. Tehát körülbelül 10x hallottuk Justin Timberlake új számát különböző sorrend kombinációkban a bum bum bum és 75. Brazil street számokkal. Mivel CD-t nem vittunk magunkkal, így ki kellett állnunk az önuralom  nagyon nehéz próbáját, hogy ne dobjuk ki a rádiót az ablakon. Dél körül megérkeztünk San Franciscoba. Először a Golden Gate hídat néztük meg, amin kétszer át is hajtottunk. Érdekes, hogy odafele ingyenes volt, visszafele meg fizetni kellett útdíjat érte. Ámultam és bámultam mikor megláttam, abszolút olyan, mint a képeken. Nem hiába lett ilyen híres, nekem nagyon tetszett.

Ezután a belvárosba mentünk megnézni azokat a híres nevezetes meredek utcákat. Itt sem csalódtam, tényleg lélegzet elállító volt, hogy létezik ilyen város, ami ennyire a meredek lejtőkre épült. Teljesen olyan volt minden, mint a filmekben. Az emberek menet közben szálltak fel-le a villamosokról. Sosem szokott autóban hányingerem lenni, de itt... Biztos rájátszott az is, hogy nem egy gyenge autó a Mustang, úgyhogy egyszer fent egyszer pedig lent éreztem a gyomrom. A városnézés után az Alcatras börtönt szerettük volna megnézni, de sajnos aznapra már nem volt szabad hely a kompon. Nagyon bántam, hogy nem láttuk, biztos nagyon érdekes lehetett. Végül pedig egy népszerű utcát kerestünk fel 'Ciscoban, ami azért nagyon érdekes, mert végig kacskaringósan megy lefelé. A nevére sajnos már nem emlékszem. Ennyi időnk jutott erre a városra, úgyhogy délután 5-kor visszaindultunk Los Angelesbe. Végig a Tomi vezetett, szegény már a végére nagyon fáradt volt. Mire hazaértünk már éjfél volt. Másnap ismét korán kellett kelnünk, hogy visszavigyük a GPS-t és, hogy elérjük a délben induló gépünket. Hozzáteszem aznap sem tudtunk felmászni a hegyre. :P Mióta itt vagyok Miamiban először éreztem kellemetlennek, hogy vissza kellett jönnöm ide. Valamiért Los Angeles sokkal jobban megérintett. Egyből el is gondolkoztam rajta, hogy iskolát cserélek. Mivel nem kerül semmibe a váltás, és még kapok is vissza pénzt Miamiból, ezért úgy gondoltam miért ne... Mindenképp host familyhez szeretnék menni. Pár napig filóztam, hogy hova menjek. L.A., San Diego vagy New York és végül ma úgy döntöttem Los Angeles mellett maradok., ami a legpozitívabb a dologban, hogy nem mennek hosszútávra előreláthatólag magyarok, úgyhogy kénytelen leszek csak angolul megértetnem magam. Ma elindítottam a folyamatot. Hétfőre kapok választ van e hely és, hogy hol tudnék lakni. Úgy gondoltam május 3-án cserélnék és már ott tudnám kezdeni a hétfőt. Remélem jól döntök és nem lesz baj. A hellyel kapcsolatban már nem érhet meglepetés. Az iskola azon a részen van, ahol megszálltunk, vagyis Redondo beachen, de a host familyk átlagosan 45 percre laknak az iskolától. kíváncsian várom mit tartogat nekem a jövő. Az utolsó 2 hetemet meg szeretném arra használni a suli mellett, hogy bejárom a várost, mert igaz 3 és fél hónapja itt vagyok Miamiban, de több képem van mondjuk Orlandoról, mint Miamiról. Az ember otthon is úgy van vele, hogy mindek fényképezze le a Parlamentet, ha még úgyis ott lesz. Úgyhogy bele kell húznom. :)

Egyenlőre ennyit rólam. Hamarosan megint jelentkezem. Puszika mindenkinek!

Orlandoról is hamarosan beszámolok!

 

San Francisco utcáin

 

 

 Golden Gate hídon

Szerencsésen megérkeztek anyumék március 16-án Miamiba. Egyből béreltek is egy Dodge kisbuszt. A GPS segítségével kisebb technikai hibákkal, de eltaláltak a sulimig. Nagyon örültem, hogy végre megérkeztek. Anyum és a nővérem látogattak meg 3 hétre, és épp mikor írom a blogom előtte fél órája indultak el haza. Mindkét alkalommal volt érzékeny egymásnak borulás. :)

Éjjel fél 1-kor találkoztunk a suli előtt és utána egyből mentünk megkeresni a szállásukat. Egy nagyon szép kis apartmant foglaltak le a Collins Avenuen, amit előzőleg pár héttel már lecsekkoltam. 4 embernek ideális kis lakás, nem mellékesen az ágyból ki lehetett látni az óceánra. Árban is nagyon jól sikerült kihozni azt a 3 hetet, amennyit itt voltak. A Spring Break miatt iszonyatosan magas árakat kértek a szállodákban és az apartmanházakban. Ezt az apartmant a nővérem találta egy amerikai internetes oldalon, aminek a következő a címe: www.a1vacations.com - Érdemes megnézni, ha valaki egyénileg szeretné intézni a nyaralását. Utazási irodával horribilis árakon utazhat az ember Miamiba. A repülőjegyet is érdemes olyan helyen lefoglalni ahol minden kötelezettség nélkül 1 hétig tartják az árat. Ezalatt az idő alatt több ajánlatot is össze lehet gyűjteni és a legjobbat kiválasztani. Tengeren túli utazásra általában a Swiss Airline a legszínvonalasabb, de nekem a British Airways-sel sem volt problémám.

Napközben suliba jártam, de délután vagy estefelé mindíg találkoztunk anyumékkal és mentünk valamerre. Elmentünk a Sawgrass Mall-ba, ami körülbelül másfél órára van kocsival tőlünk és ez még itteni viszonylatban nincs is messze. Körülbelül, hogy valaki végig tudja járni ezt a bevásárló központot olyan 8 órára lenne szüksége, és még így se megy be minden boltba. Sajnos mióta kint vagyok, mostmár 3 hónapja elég sokat híztam és a régi nadrágjaim nem igazán jönnek már rám. :P Pontosabban 2 hónap alatt 8 kilót híztam, és az utolsó 1 hónapban meg sem mértem magam. Nem eszem többet, mint otthon, de tény, hogy az embernek nincs annyi dolga, mint mondjuk otthon. Mégiscsak egy nyaraló övezetben élek és átvettem azt a ráérős stílust is ami itt van. Viszont mostmár el kellett kezdenem figyelni az étkezésemre, mert nem szeretnék hordóként hazamenni. :) Igaz szerintem jobban áll ez a pár plusz kiló. Nem tudom mi van az ételekben, de sokkal jobban hízlalnak, mint otthon. Otthon sosem tudtam 2-3 kilónál többet felszedni, most meg rögtön ennyit. Érdekes, de ez van.

Pénteken suli után elindultunk Orlandoba. Körülbelül 4-5 órát utaztunk odáig. Nagy izgalommal vártam az ez után következő napokat, mert gyerek korom óta nagyon vágytam erre, hogy egyszer eljussak az orlandoi Disney Worldbe, és végre teljesült...

 

 

Na igen, már jó régen írtam a blogomra. Az utolsó bejegyzésem óta rengeteg dolog történt velem, de csak az érdekesebb részeket mesélném el.

Szülinapom után körülbelül egy héttel elmentem Nickyvel és néhány barátunkkal a Fontainbleu-ba. Tudni kell erről a helyről, hogy ez Miami legexluzívabb szórakozóhelye, ahova órákat kell sorba állni, hogy bekerüljön az ember. A vicc az egészben, hogy soron kívül bemehettünk és abszolút ingyen volt az egész estém. Egy luxus szállodában van a hely a Collins Avenuen, körülbelül egy-másfél kilóméterre a sulitól. Úgy van megcsinálva, mint a Szombat esti láz című műsorban a stúdió. Itt azért már érzékelhető volt a különbség az otthoni helyekhez képest. Az emberek szebbnél szebb ruhákban érkeztek, gyönyörű sportkocsikkal... Az ember tényleg úgy érezheti magát, mint a filmekben. Viszont azóta nem nagyon járok el bulizni, már egy hónapja. Inkább ittmaradunk a suliban a többiekkel esténként és beszélgetünk vagy sétálgatunk a városban. Érkezett egy nagyon aranyos magyar srác a suliba, Tamás. Ő csak 2 hetet tanult a suliban, de itt lakik Miamiban még május végéig. Sikerült nagyon összehoznia a magyar csapatot és azóta sűrűbben csavizunk a környéken. Én például itt vagyok már 9 hete és előző hétvégén sikerült először elhagynom Miami határait. Tominak van egy bérelt autója, összefogtunk négyen és elmentünk megnézni Palm Beach-et és Fort Lauderdalet. Már kora reggel elindultunk, az első állomás Palm Beach volt, amit nagyon hamar körbejártunk autóval, a strand sem volt olyan nagy durranás, úgyhogy fogtuk magunkat és átmentünk Fort Lauderdalebe. Már kopogó szemekkel érkeztünk a városba, úgyhogy első dolgunk volt, hogy a partmenti híres Hooters étteremlánc egyikébe beültünk és csillapítottunk az éhségünkön. Erről az étteremről tudni kell, hogy az esetek többségében pom-pom-os lányok szolgálják fel az ételeket a férfiak örömére. Az étel ehető volt, de nekünk csajoknak semmi extra... :P Nekem nagyon tetszett ez a város, főleg a tengerpartja. Itt Miami Beachen nincs olyan nagy hangulata a strandoknak. Kifekszel a napra és kész, nincsenek árusok meg étkezdék. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy abszolút semmi nincs a parton, csak az óceán meg a homokos part. Fort Lauderdale-ben végre átélhettem az igazi strandok hangulatát. Gyönyörű volt az idő és nagyon jó hullámos volt az óceán. Tele volt a part, ami kicsit furcsa volt nekem, mert Miamiban alig voltak a parton. Ez biztos a Spring Break miatt is van. Elkezdődött a tavasziszünet és ilyenkor rengetegen jönnek le Floridába nyaralni. Egész március hónapban fesztiválok tömkelege van Miamiban megrendezve. Példaképp mikor február 28-án búcsúztattuk Roger barátunkat a Lincoln Roadon, feltűnt hogy a férfiak csoportosan forró naciban rohangásznak az utcákon. Sehol egy nő körülöttük... Mondom ez nem lehet, csaknem lehet mindenki buzi... Mennyi a valószínűsége - gondoltam magamban - mikor megpillantottam egy plakátot és megvilágosodtam. Meleg fesztivál volt!!! Na mondom félre minden valószínűség számítási tudásommal! :D Tele voltak az utcák melegekkel, akik hozzáteszem csöppet sem voltak szégyellősek. Persze némelyük sajnálatra méltó, hogy bemelegedett. :P Visszatérve Rogerre, ő a svájci srác, akivel sokat mászkáltunk ide-oda, jó barátok lettünk és megbeszéltük, hogy jövőre megyek Svájcba snowboardozni. Egy germán étterembe ültünk be az utolsó estéjén a Lincolnon. Nagyon sajnálom, hogy hazament, mert olyan kis egyszerű, de ugyanakkor nagyon aranyos szimpatikus emberre találtam benne. Akár még dolgozni is mehetnék Svájcba. Meggondolandó az biztos. Vacsi után bulizni mentek a többiekkel, de én sajnos nem tudtam elmenni, mert anyuméknak másnap reggel le kellett foglalnom az apartmanjukat. A Collinson foglaltunk szállást, körülbelül 10 percre busszal a sulitól. Közvetlen az óceán partján helyezkedik el az épület. Nagyon szépen van megcsinálva az apartman is, végre anyum főz majd rám pár hétig. Hiányoznak már nagyon az otthoni ízek. Jut eszembe, hétfőn éjjel érkeznek majd Miamiba a nővéremmel. Már kocsit is béreltek az interneten arra az időre amíg itt lesznek. Orlandoba is már csak el kell majd mennünk, minden le van fixálva 6 napra. :) Már nagyon várom, hogy csavizzunk egy kicsit.

Nem tudom említettem-e, de 3 hete hazautazott a régi szobatársam, Nancy. Valójában május végéig maradt volna, de úgy gondolta inkább azt a pénzt amit befizetett ide azt másra költi. Két hétig nem kaptam új szobatársat, addig pedig az Angi aludt nálam a másik ágyon. Minden nap vacsi után tanultunk pár órát, aztán mentünk edzeni és az estét egy házi mozizással fejeztük be. Sokszor gyűltünk össze magyarok esténként a szobámban, amíg nem kaptam új szobatársat, viszont előző héten vasárnap megérkezett az új lakó. Maurimnak hívják, 20 éves és Marseillesből érkezett 3 hónapra tanulni az iskolába. Sajnos hátrányomra nem nagyon érti és nem is nagyon beszéli az angolt, ahhoz képest pedig betették a 2-es levelbe, amit nem nagyon értek, dehát ez az EF, ahogy szokták ezt mondani. Időközben érkezett egy új tanuló is Magyarországról, akit már otthon is sokak ismerhetnek. Pantinchin Edináról van szó, a híres playboy lányról. Ő csak pár hétig marad a suliban tanulni, de egyébként pedig Miamiban él. Én nem ismertem őt előtte, de le sem tagadhatná, hogy playboy nyuszi, ugyanis élőben is nagyon sexy. Őt csak ritkán lehet látni bent, inkább olyankor mikor órája van, de a boat partyra ő is eljött. A boat partyt az EF szervezte, azoknak a tanulók tiszteletére akik hosszabb ideje tanulnak itt és már mennek haza. Volt "diploma" osztó és buli is egyben. Egy három szintes hajót béreltek 3 órára, ami körbement Miami partján. Valami elképesztő volt a látvány. Egyébként is nagyon szép este Miami, na de a hajóról... :) A buli egyébként nem nagyon tetszett a zene miatt, viszont mindenki hihhhetetlenül csinos volt, olyan ruhakölteményekben jöttek el az emberek, mintha valami díjkiosztó ünnepségre jöttek volna. Utána a Mansionben folytatódott a buli, de oda már nem mentünk el az Angival. Valahogy mostanában nem vágyom a bulizásra, szívesebben utazgatnék vagy akármi. Sajnos Anti nem kapta meg a vízumot, pedig úgy volt, hogy ő is kijön Miamiba tanulni 9 hónapra, na de majd jövőre...

 

Na mára ennyi fért bele az időmbe. Mindenkit sokszor puszilok otthon! ;)

A szülinapom átlagosan indult, bár megjegyzem eddig még sosem tartott 30 órán keresztül, persze mindez az időeltolódás miatt. :P Délelőtt volt két órám, aztán mentem napozni meg szavakat tanulni a David Barton Gym medencéje mellé. Szeretek oda járni, mert nincsenek sokan és igényes hely. Aztán délután kitaláltam, hogy a parton szeretném megünnepelni a szülinapomat. Szóltam is pár embernek és 9-kor a lobbyban beszéltük meg a találkozót. Persze kicsit késtem, mert a buli előtt még elmentünk a csajokkal venni valami innivalót a Liquorstoreba. Az itteni szokásokhoz híven a szülinapos gondoskodik az italról, úgyhogy ez a szülinap most 80 dolláromba került, persze emlékezetes marad az biztos. Sosem volt még ilyen meleg a szülinapomon és nem ünnepeltem még óceán partján sem. Körülbelül 20 embert hívtam meg, de aztán mindenki hallott a partyról a parton és sorra jöttek le az emberek a suliból, aztán lettünk körülbelül 50-en. Persze ezekközül az emberek közül sokakat nem is ismertem, de azok külön is voltak tőlünk. Mindenesetre nagyon sokan eljöttek megünnepelni a szülinapomat a barátaim közül. Még tortát is kaptam az orosz gárdától. Volt happy birthday énekléstől kezdve gyertyafújásig minden. Rogertől, a svájci fiútól is kaptam egy kis csokit, rajta egy gyertyával. Kis apróságok, de nekem nagyon sokat jelentenek. Én vagyok az az ember aki minden nemzetiséggel barátkozik, mindenhonnan vannak barátaim, igaz néha úgy érzem minden nemzetiség egy nagy csoport és én csak ide-oda csapódok, de jól érzem magam. Legalább sok emberrel jóban vagyok. A magyar gárda is lent volt persze, ahogy Zuzi mondaná 3,5 magyar és egy fél szlovák. Összehoztam egy kicsit a különböző nemzetiségű embereket, bár a hívatlan vendégek főleg franciák voltak, de végülis a kutyát sem zavarták. Nagyon jó kis buli kerekedett ebből a spontán dologból. Gyönyörű volt, ahogy a hold fénye megpihent az óceánon, zenénk is volt, italunk is, persze sokan hoztak még magukkal utánpótlást, sokan is voltunk... Ennél szebb szülinapot nem is kívánhattam volna, pedig azt hittem nem lesz semmi extra. Sajnos a bulinak azért lett vége 1-kor, mert a csaj aki hozta a zenét visszament a koliba és ahogy a mondás tartja ha nincs zene, nincs buli sem. Ahhoz képest, hogy másnap reggel sokaknak órájuk volt, jól bírták az estét. Nekem szerencsére csak délután 1-től volt órám.Szóval ez a nap is emlékezetes marad nekem. :) <3

 

Tegnap este végre kimozdultam a megszokott kis környezetemből, és megnéztem végre a város egy részét. Éjfélkor indultunk neki a nagy útnak és éjjel 2-ig kocsikáztunk. Elmentünk az American Airlines Arénájához, ami Downtownban van. Finoman kifejezve magam, eszméletlenül szép volt az a látvány ami a sztrádán elénk tárult. Még a filmekben sem ilyen szép mikor mutatnak pár képet Miamiról. Ezt élőben kell látni, ahhoz hogy átérezze az ember az esztétikai szépségeit ennek a helynek. Teljesen más itt minden, mint otthon, de meg lehet hamar szokni. :) Viszont sajnos az időjárás nem éppen a legjobb, és emiatt sajnos sokat unatkozom. Jó lenne néha lemenni a partra napozni, de erre sajnos nem alkalmas az időjárás. Szóval aki a jó időért jönne ide szeptember és február között, az számítson rá, hogy fehérebben megy haza, mint jött.

A hétköznapokon általában suliban voltam délelőtt, délután meg vagy a könyvtárban tanultam vagy hesszeltünk a lobbyban, szóval semmi érdekes. Pénteken írtunk egy nagy tesztet, ez minden 4. hét után van, ugyanis ekkor fejezünk be egy könyvet, és felmérik a tudásunkat. Nekem annyira jól sikerült a tesztem, hogy áttettek a 2-es szintre. ...végre. Változott az órarendem is. Sajnos már nem csak délelőtt vannak óráim, hanem délután 1-től 4-ig is. Előző héten nagyon sok új ember jött, és az egyes szintre bezsúfoltak 17 embert. Nevetséges volt komolyan, hogy nem tudták két részre osztani a csoportot. Ígyis sok szerintem az a 8-10 ember egy osztályban. Sajnálom a csoporttársaimat, de tanulni jöttem ide és most ez a fontos. Nagyon könnyen barátkozok, úgyhogy szerintem nem lesz gond a következő osztályommal sem. Jött egy olyan lány hozzánk, aki úgy tüsszent, mintha élvezne. Nekem először kidülledtek a szemeim, hogy mi van, de valami idegrendszeri problémája lehet a csajnak, szóval nem tehet róla, de az is meglehet, hogy tényleg élvez közben. Hallottam már ilyen betegségről, mikor 10 percenként élvez a nő. Körülbelül ő is ilyen. Amúgy egy nagyon igénytelen lány, nem szoktam ilyet mondani, de nekem kellemetlen ránézni. Nem tudom, hogy képes valaki ennyire elhanyagolni magát. Nem tudom ki látta Paris Hiltonnak azt a filmjét, aminek valami olyasmi címe van, hogy a szépség és a szörnyeteg. Abban Paris a szépség és a legjobb barátnője a szörnyeteg. Na pont olyat képzeljetek el. Ő az egyetlen ilyen különc ember, amúgy mindenkit csípek általában. Az 1-es szinten öten voltunk lányok, Katty az equadori lány, Hilda Venezuelából. Katty már időközben összejött egy Miamiban élő sráccal aki szintén beszél spanyolul. Hildának már eleve volt, ő már úgy jött ide. Mariella olaszországból, aki szerintem kb 60 vagy 70 éves lehet, de lelkes az öreglány és Miriam Franciaországból, akinek a pasija is az osztályunkba járt, szépen sakkban volt tartva az a srác. :P Az ő neve Johann. A fiúk voltak egy páran. Roger a svájci fiú, őt nagyon kedvelem, mert olyan kis aranyos egyszerű ember. Luca az olasz srác, ő szeret okoskodni, de mindíg megmagyarázom neki, ha valamit nem tud. :D Anthony Svájcból, ő 31 éves, de nem néz ki nálunk idősebbnek. Jól tartja magát. :D Guy, amit Gííínek kell kiejteni, nem gájnak vagy géjnek. :D Ő egy fekete srác Belgiumból. Ő tud a legkevésbé angolul. Nagyon bírom, sokat szoktunk viccelődni vele. Ő is majd akkor megy haza mikor én. Viszont hogy nem tanul órán kívül semmit az biztos. Van 2 arab srác, akiket annyira nem csípek, mert mindkettő olyan, mintha hülye lenne. Fárasztó valamit is elmagyarázni nekik, úgyhogy néha rájuklegyintek egyet és hagyom az egészet. Azt hiszem ezzel be is zárult a sor. Remélem nem hagytam ki senkit. Az 1-es szinten a tanáromat Michaelnek hívták, aki echte amerikai, New Yorkban született.  Szetettem ezt a csoportot, mert jó volt a hangulat és sokat nevettünk. Most átkerültem a 2-es szintre ahol egy kubai csaj tanít minket, többeket már ismertem korábbról a csoportból. Ez a csoport nekem valahogy olyan lightos. Szeretek élénken résztvenni az órákon, gondolok itt a hülyéskedésre is. Mivel senki nem beszél magyarul így a hülyéskedés is angolul folyik. Szóval valamilyen szinten ezzel is sokat tanulok. :) Minden héten 2x van 1-1 órám, ami csak a nyelvtanról szól. Ott egy másik tanárom van, őt Brentnek hívják, igaz nő de ez itt Amerikában megszokott, hogy a nők kaphatnak férfi nevet. Ő is amerikai. Nagyon szeretem őt, mert nagyon aranyos és mert nagyon nagyon jó tanár. Ilyen jó angoltanárom még nem volt, úgyhogy átkértem magamat az ő csoportjába. Jövő héten már elvileg ott leszek. A 2. level tananyaga sokkal inkább nekemvaló, igaz 5 hete vagyok itt de szerintem sokat fejlődött az angolom. 13 éve tanultam a németet, de már az angolra sokkal jobban rá van állva az agyam, mint a németre. Beszélgetni is már úgy ahogy tudok. :) Nagyon örülök neki, hogy már érzem magamon a változást. Az anyaggal is elég gyorsan haladunk, szóval most van mit tanulnom. Rengeteget tanulok szótanuló kártyákkal is, nagyon szeretem.

Mivel nem egy nap alatt írtam most meg a blogot, azóta már sokminden változott. Írtam az időjárásról, hogy nem éppen a strandolásnak kedvez. Azóta változott a helyzet, sikerült rák vörösre égnem a napon 2 napja. Azóta folyamatosan süt a nap., úgyhogy vettem egy erősebb faktorszámú naptejet. Kellemes 25-28 fok van. Reméljük mostmár ez így is marad. Az óceánba eddig még mindíg nem úsztam, csak 1x mentem be derékig aztán már jöttem is ki. Állítólag vannak ráják is a part mellett, nem szeretnék velük összetalálkozni, szóval egyedül inkább nem is megyek be. Végre úgy tudok tanulni, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal. Nem egy hétköznapi dolog az óceánparton tanulni. Néha csak megállok szimplán egyhelybe és gyönyörködök a környezetembe. Sokszor el sem hiszem, hogy itt élek. Olyan ez mikor az ember azt érzi, hogy ez csak egy álom, hamarosan reggel lesz és fel kell kelni. Végre anyuék is meglátogatnak engem márciusban. Három hétre jönnek., és végre én is körbe tudok nézni egy kicsit errefelé. Megyünk majd Orlandóba 4-5 napra, Key Westre, Evergladesbe és pont akkor lesz itt Miamiban valami fesztivál vagy mi. Vicces, hogy itt élek és nem tudom miről van szó, de következő alkalommal majd gyűjtök pár pontosabb információt az eseményről. Everglades pedig egy mocsaras terület itt Miamitól nem messze, ahol rengeteg krokodil él. Biztos sokan nézik a CSI Miami helyszínelőket, ott már többször is mutattak jeleneteket a filmeben róla. Kis hajóval viszik az embereket, nézelődni a mocsárban, aminek a hátulján egy oriási ventillátor van. Kíváncsi vagyok milyen lehet. Szóval már nagyon várom, hogy jöjjenek drága egyetlen édesanyámék. :) Persze Miamiban még van nagyon sok látnivaló. Van itt például állatkerttől kezdve delfináriumig minden. Igazi turista paradicsom. Szeretek itt élni, nem tudom említettem e már. :D

Február 11-én élőben láthattam a Mansionben a híres énekest, Ne-Yo-t. Sajnos nem énekelt, csak bulizni jött le a klubba. Sajnos csak egy videót csináltam róla távolról, de akár közelebb is lehetett volna hozzá menni fotózkodni, de annyian vették körbe, hogy inkább nem vállaltam be a dolgot, meg aztán neki is milyen érzés így bulizni, hogy fényképezik mint az állatkertben a majmot. Élvezet lehet neki így elmenni bárhová is. Összesen 2 számot adtak le tőle az este folyamán, azaz akkor mikor beharangozták, hogy ott van a klubban. Mindenesetre élmény volt őt élőben látni, ugyan úgy néz ki mint a klipekben, csak szerintem csöppet el van szállva magától, de ez érthető ekkora siker után. Szinte az összes számát szeretem. :)

 

Ma van a 23. születésnapom. Estére nem terveztem semmi extrát, csak lemegyünk páran a partra iszogatni egy kicsit. Majd beszámolok az eseményekről. Sok puszi a hazaiaknak.

 

 

Most jött el nálam az a pont mikor egy kicsit elkezdtem aggódni amiatt, hogy mi lesz itt velem 8 hónapig, vajon megtanulok-e valaha is angolul és ehhez hasonló kérdések merültek fel bennem. Arra jutottam, hogy itt a suliban akár kézen is állhatok, de bárhogy is szépíthetjük a dolgot senkinek sem az angol az anyanyelve, az emberek hibásan beszélnek vagy nem értik meg egymást, mert valaki így valaki úgy tanulta az angolt a hazájában. Az emberek inkább a saját anyanyelvükön kommunikálnak, minthogy szenvedjenek angolul órákat. Felületes barátságok köttetnek csak nagyrészt, annyi ember van itt, hogy az embernek nincs ideje mindenkit megismerni. Az is hátrány a részemről, hogy egy elég gyenge csoportba kerültem, mindez egy szóbeli beszélgetés miatt dőlt el így. A nyelvtanom az jobb ennél a csoportnál, de hát ez van. Beszélni valóban nehézkesen tudok egyenlőre, bár úgy érzem ezalatt a kis idő alatt is fejlődtem. Az idő sem épp a legjobb, azaz süt a nap de hűvös van. Mióta itt vagyok körülbelül 5 napot tudtam csak napozni. Muszáj volt vennem pár melegebb holmit, igaz kabátra még így sincs szükség. Szóval aki télre tervezi Miamiba a nyaralását az számítson arra, hogy nem biztos, hogy tud majd napozni és fürödni az óceánba. Én például idáig csak egyszer mentem be derékig a vízbe mióta itt vagyok. A víz egyébként nem olyan hideg, lehetne benne fürdeni.

Szóval miről is szól igazán Miami? Miami pár szóval összefoglalva a shoppingolásról, a beachelésről, a partykról és egyéb élvezeti cikkekről szól. Itt éjszaka kezdődik el az élet. Ha valaki arra számít, hogy itt találja majd meg a nagy "Ő"-t, az felejtse el! Ide mindenki szórakozni jön, kicsit elfelejteni az otthoni légkört. Nekem kicsit komolytalannak tűnik ez az egész Miami légkör, hosszútávon nem biztos, hogy tudnék itt élni. Gyönyörű meg minden, de nem minden a látszat. Hiába a fényűzés, ha az ember tudja, hogy az egész belülről romlik. Lényeg, hogy a suliban azért el van az ember, ha rossz idő is van még mindíg tud tanulni. (Én legalábbis ezt teszem.)

Visszatérve az elkeseredésemhez, épp időben ismertem meg egy nagyon aranyos helyi lányt, aki itt él Miamiban, Downtown-ban. Indiából származik, de Londonban született és már évek óta Miamiban él, most 19 éves. Azért jött Miamiba, hogy itt tanuljon. Jelenleg az American Airlines-nál tanul légikísérőnek. Még Mansionben ismerkedtünk meg, számotcseréltünk és azóta már többször is hívott telefonon. Ma elmentünk a Washington Avenue-n egy kis pizzériába. Azért is örülök, hogy így egymásrataláltunk, mert neki az angol az anyanyelve és teljesen más vele beszélgetni, mint mondjuk egy itteni diákkal, és nem utolsósorban türelmes velem. Segít, ha valamit nem tudok, szóval most visszajött a kedvem mindenhez. Hátha mostmár jobban is fogok haladni a tanulással és remélem kialakul majd köztünk egy jóbaráti viszony.

Most búcsúzom. Sok puszika!

Előző héten írtam, hogy lesz egy pizsoma party Abdullahnál, de végül arra nem mentem el mert elötte való nap Mansionbe voltunk és egy kicsit sikerült becsiccsentenem másnap reggel meg mehettem 8:15-re órára. Kellemes volt mondhatom, a fél csapat nem jött be az első órára, mert itt a suliban a szerdai Mansion az alap dolog, olyankor szinte mindenki ott van aki már elmúlt 21 éves, ugyanis minden szórakozóhelyen szigorú facekontrol van, az alkoholt is csak az útlevél bemutatásával vehet az ember és csak akkor ihat belőle más, ha ő is bemutatta az útlevelét. Szerdán csak a nagyterem van nyitva Mansionben, ahol elég tarka a zenei kínálat, ugyanis a hip hop és a mai dance slágerek váltogatták egymást. Aki már ismer, az tudhatja rólam, hogy inkább a dance house slágerekért vagyok oda, szóval mikor hip hop zene ment inkább pihengettem egy kicsit. :) Meg kell valljam az ital nagyon drága ezeken a szórakozóhelyeken, ugyanis csak egy palackozott víz 7 dollárba kedül, egy 2 decis üdítő 8 dollár, a red bull 9 dollár és akkor már az alkoholról inkább nem is beszélnék. Azt nem is kíséreltem meg fogyasztani, szóval ha valaki spórolni akar és még jól is akarja magát érezni a buli végéig az inkább maradjon otthon. :D Viszont ahogy néztem nem nagyon spórolták ki az alkoholt a poharakból, de mondjuk ennyi pénzért ne is. Ha valakinek kevésbé van pénze egy szórakozóhelyen italozni, az megteheti, hogy bemegy a hozzá legözelebb lévő ital shopba és ott bevásárol, ugyanis az árak körülbelül egyeznek az otthoni Tescos árakkal. :)

 

 

Itt Miamiban a szórakozóhelyeken jobban levetkőzik az emberek a gátlásaikat, ugyanis nem ritka, hogy a hölgyek kedvet kapnak az erre kijelölt helyen sztiptíztáncba kezdeni. Gondolom az ilyen esetekből tanulva a klubtulajdonosok nem győzik hova tenni a rudakat a helységben. Na igen, az ember nem minden nap jön vissza Miamiba és fut össze ismerősökkel. Itt bármi megeshet. Sokszor monják, hogy "ne hagyd magára a poharad egy pillanatra se", ugyanis ez Amerika és bármikor belecsempészhetnek valami drogot a poharadba, igaz ez otthon is így működik. Most lehet sokaknak felcsillant a szemük, és sok magára maradt poharat látunk majd a szórakozóhelyeken várva a csodára. :D Na viccet félretéve egy valami itt sem változott, a bűnözés itt is jelen van. Ezért is szeretek olyan helyekre és akkor járni, mikor ott van a suli apraja nagyja. Emiatt is kimaradt nekem a szombati Richie Hawtin, pedig nem lett volna rossz elmenni. Igaz nem tudom mennyi lehetett a belépő ára, de van hogy egyes bulikra 100 dollárt is elkérnek. Na akkor tuti sarkon fordulnék. Havi egyszer hétfőnként Fat Joe zenél a Mansionbe, ilyenkor ingyenes a buli. Sajnos ide se mentem el, de tervbe van véve. Van még időm és még lesz pár hónap mikor itt lesz a kis dagi.

Pénteken voltunk Privébe. Tudni kell hogy Budapesten is van egy ilyen nevű szórakozóhely, ahova igaz még nem jutottam el, de ha hazamentem első dolgom lesz. :) Ide főként franciák járnak ahogy észrevettem, sok az ismerkedni vágyó amerikai is, akik hétvégén leruccannak a napfényes Miamiba. Igazán tőlük lehetne jól megtanulni angolul, mert ők aztán zsigarből nyomják a nyelvet, de ugyanakkor veszélyes is mindenfélével beszélgetni, szóval próbálva kevésbé bunkónak lenni igyekszem elhajtani ezeket az úriembereket. Sajnos, ha csak az iskolatársakkal beszél az ember gyakran eltanulhatja a hibákat, más lehetőség meg nagyon nincs közvetlenül beszélgetni amerikaiakkal. Rengeteg a turista, igaz annyira nincs tömve a part, sőt alig vannak. Lehet a válság miatt is és mert azért itt is "tél" van. Amúgy az időjárás mióta itt vagyok elég változó volt. Igaz esni még csak egyszer esett, de nagyon keveset. Inkább csak lehül a levegő, elmegy a nap, vagy erősebben fúj a szél. 20-25 fok körül szokott lenni a hőmérséklet, de volt már 10 körül is. Aki nem bírja a hirtelen időjárás változást az inkább ne jöjjön a téli időszakban Miamiba.

Most búcsúzom! Hamarosan jelentkezem! Sok puszika!

 

Szép jó napot mindenkinek!

 

Elnézést azoktól akik már várták a következő bejegyzésemet, de én valahogy jobb szeretem megélni az eseményeket, mint írni róluk. :)

Akkor kezdem az elejétől... A szobatársammal minden rendben van, jól lehet vele együtt élni, csendes, rendet tart maga körül, szóval nincs vele gond. A tanítás... az olyan amilyen, viszont a csoporttársaimat nagyon megszerettem, a tanárunk is nagyon jó, csak magát a rendszert nem nagyon értem. Elkezdjük az elejétől a nyelvtant, de ugyanakkor már beszélgetnünk is kéne tudni múlt-, jelen-, jövőidőben. Az első pár hét nekem elég unalmasan telik, de sosem árt, ha ismétel az ember. Úgysem az órákon tanulunk meg elsősorban beszélni, hanem azon kívül. Órán kívül nagyon sokat beszélgetek azokkal akiket eddig megismertem. Olyan érzésem van, mintha egy kis család lennénk. Nem sok idő kell, hogy mindenkit megismerjen az ember. Nagyjából mindenki itt lakik a koleszban és esténként beülünk a lobbiba beszélgetni, sétálunk a parton, vagy bemegyünk a városba nézelődni. Eltekintve attól, hogy a szoba nem a legjobban felszerelt, én szeretek itt élni. Már előre félek, hogy egyszer végetér ez a kaland is. Az ételről annyit, hogy kis túlzás volt mikor azt mondták nekem, hogy minden nap ugyan az lesz a kaja, ugyanis eddig még mindíg más volt mióta itt vagyok. Mindíg van főtt étel, igaza az alapanyagok általában ugyan azok, de mégis másképp készítik el nap mint nap. Nem azt mondom, hogy annyira ízlik, de meg lehet enni, ha az ember éhes. :) Mióta itt vagyok alig beszéltem magyarul, vagy angolul vagy németül értetem meg magam. Sok itt a német ajkú fiatal. Van a csoportomba egy svájci fiú vele mindíg németül kommunikálok, legalább ezzel is gyakorlom azt a nyelvet amit már 14 éve tanulok sikertelenül. :P

Hogy mit csináltam az elmúlt napokban? Hétköznap napi 2-3 tanórám van, ami 12:35-ig tart. Suli után általában elmegyünk a Kubaiba enni valami szendvicset, aztán ha süt a nap lemegyünk a partra napozni, ha nem akkor a suliba tanulunk, vagy gengelünk valahol. Mostanában elég felhős errefelé az ég, de nem nagyon akaródzik esni. Olyan 22 fok lehet napközben, ha kisüt a nap van 30 is. Eddig még nem nagyon láttam senkit aki leégett volna a napon. Nem erős a nap viszont szépen barnít. Lehet nyáron azért erősebb lesz.

A hétvégén végre szórakozni is eljutottam. Pénteken a Dreambe voltunk, ahol szinte az egész suli ott volt. A nagyterembe dance-house slágerek mentek, míg a kisterembe inkább hip-hop és pop zenék. Érdekesen vannak itt kialakítva a szórakozóhelyek, ugyanis ahol otthon a tánctér van itt boxok vannak, ahova be lehet ülni és ahol otthon mi ülni szoktunk, ott táncolni lehet. Így én elég szétszórtnak éreztem a társaságot. Szombaton a híres Mansionbe voltam, ahol elég nagy nevű DJ-k lépnek fel, mint például Paul Oakenfold, Richie Hawtin vagy Steve Angelo. Őket otthon is sokan ismerik. Én annyira nem vagyok oda az ő zenéjükért, de a hely maga nagyon igényes és a zene is viszonylag jó volt. Azért is jó eljárni ilyen helyekre, mert itt minden alkalommal új embereket ismer meg az ember és legalább a beszédkészsége is sokat fejlődik. Igaz Mansion nem éppen az olcsó kategóriába tartozik, de itt is vannak olyan napok, mikor kedvezményesen juthatunk be. Vasárnap estére egy spontán szülinapi party jutott, amit az egyik itt tanuló arab srácnál tartottak, ő külön lakik a már említett luxus hotel apartman részébe. Saját kis lakást bérel addig amíg itt tanul Miamiba. Nála szinte mindennaposak a házibulik, én eddig még csak ezen a szülinapi bulin voltam, és nem is maradtam sokáig mert eleve hosszú volt a hétvégém másrészt másnap reggel 8:15-től suli volt. Most csütörtökre vagyok hivatalos egy pizsoma partyra. Ez nekem azért is érdekes, mert még sosem voltam pizsoma partyn. Kíváncsi vagyok milyen lesz. 60 embert hív meg a srác a suliból és csak azok mehetnek el akik feliratkoztak nála. Lesz ott mindenféle nemzetiség, de szerintem magyar csak én leszek egyedül. Megint lehetőségem nyílik majd beszélgetni angolul meg németül. :) Hogy őszinte legyek nekem valahogy az otthoni klubok jobban tetszenek. Itt azért érezhető, hogy a zenei kínálatuk leszűkül Amerikára.

Beiratkoztam a David Barton Gymbe. Minden este járok 1 vagy 2 órát edzeni. Rendesen kifárasztom magam, remélem hamarosan látszani is fog az eredmény. Egyedül szoktam lejárni a terembe, de mindíg van valaki akivel szóbaelegyedek, legalább itt is tanul az ember egy kicsit. Állítólag jól beszélek angolul, mert ha megkérdezik tudok e angolul, azt válaszolom just a little bit aztán beszélgetünk 10-15 percet folyamatosan. Érteni valóban értem mit mondanak, de még azért nehezen rakok össze egy hosszabb mondatot hirtelen magamban.

Összevetve az egészet nagyon jól érzem itt magam. Nincs időm unatkozni, igaz most hogy nincs olyan jó idő nem tudunk kimenni a beachre, de azért elütjük valahogy az időt. :)

Majd jelentkezem bővebb részletekkel egyes eseményekről, de egyenlőre most ennyi. Pusszanat! ;)

Lezajlott az első tanítási nap. Ma 3 x 80 perces órám volt. Most még elég fárasztó végigülni az órákat, egyenlőre még elég hihetetlennek tűnik, hogy valaha meg fogok tanulni angolul úgy ahogy illik. Jelenleg az 1 és 2-es közötti szinten vagyok, heti 12 tanórám és 2 tanárom. Brent és Michael. Mindketten amerikaiak. Az első órában Brent tanárnő tartotta az órát, itt főképp az angol nyelvtant vesszük át és mellette példamondatokkal kommunikálunk. Elég vicces volt, hogy a legelejétől kezdjük az anyagot, hiszen a legtöbben ezeket már réges rég tanultuk. Igaz nagyon gyorsan haladunk és nem beszéljük át töviről hegyire a szabályokat. Néhány példamondat és csókolom. Volt az órán egy koreai lány, akinek annyira nevetséges volt a kiejtése, hogy leesett az állam. Mintha nem is angolul, hanem kínaiul makogna valamit. Olyan emberek is voltak az órán akik szerintem még egyáltalán nem tanultak angolul, szerencsére ők a kisebbség. Szóval az első óra elég unalmasra sikeredett. A 2. és 3. órában Michael tartotta az órát. Nagyrészt arról szólt a 80 perc, hogy megismerkedtünk egymással az osztályon belül. Ezen az órán főleg a kommunikációra fektetjük majd a hangsúlyt, még szótárt sem vihetünk magunkkal, mert ha nem értünk valamit azt egymásnak kicsit másképp kell majd megmagyaráznunk. A csoportban 11-en vagyunk. A 3. órán iLab foglalkozás volt, ami annyit takar, hogy a számítógépen egy saját felhasználó névvel ellátott angol nyelvi programmal dolgozunk. Minden órán egy leckét fejezünk be, amit mindenki önállóan végez. Mindenkinek maga érdeke, hogy haladjon, hiszen nem azért jöttünk ide, hogy lébecoljunk. Már a mai napra jutott tanulás, úgyhogy azt hiszem nem fogok unatkozni szeptemberig. :P

Majd' elfelejtettem, hogy vasárnap megjött a szobatársam is. 41 éves kanadai nő, aki nem mellékesen otthonhagyta 8 hónapra a 14 éves lányát. Ejnye-bejnye! Egyenlőre nem túl beszédes, ahogy én sem.

Tegnap Angival a sulitól mindössze 50 méterre lévő luxus szálloda előtt elhaladva megpillantottam egy autóból kibámuló ocsmány varacskos disznó kinézetű urat. Pár pillanat alatt tudatosult bennem, hogy ez az úr aki épp felénk bámul nem más, mint Denis Rodman, a világhírű kosárlabda bajnok. Pár hete ugyan itt P. Daddy-t látták az autójába beszállni. Egy korábbi bejegyzésemben már említettem ezt a szállodát, itt voltunk az első napomon pancsolni és ide fogok majd konditerembe járni. Az EF-es diákok kedvezményesen használhatják a konditermet.

Miamiba rengeteg híresség jár nyaralni, ezért sem meglepő ha látunk néhanapján az utcán lébecoló sztárt. Tovább haladva a Collins Ave-en egy igazi amerikai filmforgatást is láthattam, épp egy kis szürke amerikai sportkocsiban vettek fel egy jelenetet. Itt úgylátszik bármi megtörténhet. Remélem egyszer majd Horatioval is találkozhatok a CSI Miami-ból. A döbbentség miatt sajnos nem csaptam fel hirtelen paparadzonak, de még van 8 hónapom, hogy megörökítsek pár figyelemfelkeltő dolgot. :)

Sokan kíváncsian várták Papper reakcióját a dologra, ugyanis csak az utolsó pillanatban mertük elmondani, hogy megyek világot látni. Mint már írtam nem nagyon tetszett neki mikor még csak felvetettük az ötletet anyuval, ezért nem is nagyon beszéltünk a dologról otthon. Szerencsére nem volt semmi balhé belőle, ...eddig. :)

Utazás

Drága édesaanyám és a barátnőm, Kisasszony kísértek ki engem a repülőtérre. Reggel 4:30-kor keltünk. Valahogy az az érdekes, hogy nem nagyon izgultam a dolog miatt. Olyan érzésem volt, mintha csak egy hétre ruccannék ki nyaralni. A búcsú azért mindig fájdalmas, ha hosszú időre megy el az ember. Nagyon aranyosan  megvárták míg átmegyek az ellenőrző kapun és csak aztán indultak haza. Az utazás elötti nap sikerült telefonon lefoglalnom mindkét gépen az ülőhelyemet. Mindkétszer az ablak mellett ültem, úgy hogy lássak mindent. A Budapest-Londoni járaton Balázs Klári ült mellettem, mellette pedig a férje Korda György. Épp Los Angelesbe tartottak fellépésre. Angliából nem sokat láttam, ugyanis végig felhő volt alattunk, London pedig nagyon ködös volt. Még jó, hogy nem oda mentem. :) Jobban bírom ezt a klímát ami itt van.

Budapest-Londoni és a London-Miami-i gépem

A terminálba érkezve még nem volt kiírva, hogy melyik kapuból indul tovább a gépem Miamiba, ezért leültem egy picit eszegetni, aztán kiírták, hogy a B terminálba kell mennem. Egy kicsit metróznom kellett odáig körülbelül 300 métert. :) Abból a teminálból csak Miamiba és Dubaiba indultak gépek. Kicsit elgondolkodtam akkor, hogy melyikre üljek fel, de végülis jól döntöttem Miami mellett. :) A repülőn kétszeri étkezést biztosítottak, egyszer a felszállás után aztán egy órával az érkezés elött. Összesen azt hiszem 9 vagy 10 órát repültem Londonból Miamiba. Minden ülésre volt szerelve egy mini TV amin azt nézhettem a műsortárról, amit akartam. Csak példaképp a Spílert is megnézhettem, ami nálunk otthon nemrég került csak a mozivászonra. Mellettem egy szlovák lány ült, aki segített nekem kitölteni a regisztrációs lapokat. Ennyi angol nyelvtudással ami nekem van még az is nehezen ment volna segítség nélkül. Nagyon hosszú volt az út és szinte semmit sem aludtam közben, de azt hiszem minden várakozást megért az a látvány ami itt fogadott sötétedés után Miami felett. Tátva maradt a szám. Érdekes, hogy itt már délután 6-kor besötétedik. Furcsa az otthoni nyár után, mivel ott akár 9-10 óráig is fent van a nap.

 

Mikor megérkeztem Miamiba egyből útlevélellenőrzés volt. Elkérték a regisztrációs lapjaimat és lefényképeztek egy adatbázisba. Aztán simán csak mehettem a poggyászaimat átvenni. Mindez összesen 10 percet vett igénybe. Sokan mondták már, hogy Amerikába érkezve még akár órákat is sorba kell állni, mire beengednek az országba. Nekem ezekszerint szerencsém volt. Féltem, hogy nem lesznek meg a csomagjaim, mert már többen mondták, hogy a British Airways hajlamos elkavarni a csomagokat, mivel annyira nagy a forgalmuk és nem is nagyon érnek rá az utas problémájával foglalkozni. Mondván majd megkerül magától... Szerencsére mindkét bőröndöm éppségben megérkezett. Felpakoltam mindent egy kis kocsira és egyből a kijárat felé vettem az irányt, hogy megkeressem a transzferemet. Az itteni magyar lány mikor szeptemberben megérkezett Miamiba ő még 2 órát várhatott rá. Szóval számítottam erre is, de az is időben ott volt. Egyszerre 9 diák érkezett akkor a reptérre és egy hatalmas fehér furgonnal vittek minket a suliba. Mikor megérkeztem a recepción elkérték az útleveleinket, megkaptuk a szobakulcsot és tályékoztattak a másnapi regisztrációról. A 602-es szobakulcsot kaptam a kezembe. Mikor benyitottam a szobába kerestem a kapcsolót, de csak falilámpákat találtam. A szoba enyhén vízben úszott, sehol egy ágynemű vagy paplan, a szobatársam még mindig sehol. Ekkor keseredtem el egy kicsit, hogy Uram Isten hol vagyok. Na nem azért mert annyira finnyás lennék, hanem mert itt vagyok egyes egyedül, hogy értetem majd meg magam és egyáltalán mi lesz velem??? Felhívtam a magyar lányt, Angit hogy megérkeztem. Ő egyből jött és segített nekem. Mivel még nem volt előkészítve a szoba, így náluk kellett aludnom egy éjszakát. Mára már minden rendben van, be is költözhettem. Állítólag majd egy 41 éves nő lesz a szobatársam. Hát kíváncsi leszek... erre nem számítottam. Ráadásul ő is 8 hónapig marad, mint én. Érdekes, hogy ennyi idősen belevág egy ilyen dologba. Én ennyi idősen inkább a gyerekeimet szeretném majd nevelni. A 6 órás időeltolódás miatt már hajnalban felébredtem az első este. Reggel 8-ra mentünk reggelizni utána egyből mehettem a kötelező szintfelmérőkre. Na nem kell nagy teljesítményekre számítani, egyenlőre az 1-es csoportba kerülök. Összesen 8 szint van, és az ember folyamatosan 1-2 hónap alatt szinteket fejlődhet. A jövendőbeli tanáraink tartották a szintfelmérőket, akik nagyrészt fiatal gárdából állnak. Egyenlőre szimpatikusnak tűnnek. Az első tanítási nap hétfőn lesz. Már nagyon várom, mert talán idővel sokkal bátrabban beszélgetek majd.

Később a szintfelmérők után átmentünk egy 5*-os szállodába, ahol az Anginak fitness bérlete van a konditerembe. Ez a szálloda is közvetlenül a part mellett helyezkedik el, mint a sulim, nem messze helyezkednek el egymástól. Meg kell hagyni ilyen színvonalas konditermet sem láttam még. Az egész buddha stílusban van megépítve és rendkívül modern gépekkel van felszerelve, a gazdag dollár milliomosok számára. Nemrég P. Diddy is itt szállt meg. Délutánig a medence partján töltöttük a napot, körülbelül 30 C° lehetett. Pazar látvány kínálkozott az óceánpartra. Érdekes, hogy nem nagyon voltak a parton, állítólag nyáron sokkal többen látogatnak ide. Főleg húsvétkor, amikor az amerikaiak kiveszik a szabadságukat és ide jönnek le nyaralni pár hétre.

Délután visszajöttem a szobámba és kipakoltam a bőröndjeimet. Sikerült elfoglalnom az egyetlen fiókos szekrényt. A szobatársamnak viszont meghagytam egy egész gardróbnyi helyet. Remélhetőleg megelégszik majd vele. :)Többek között elfoglaltam az emeleteságy alsó részét is és az íróasztalomat. A szobában van telefon és TV is. Egyenlőre még egyiket sem használtam. Engem is el lehet érni otthonról a suli telefonszámán (+1) 305 538 8581-es telefonszámon, amit a recepción fognak felvenni és már csak a szobaszámomat kell bediktálni a kapcsolásig, ami a 602-es.

Miután kipakoltam lementünk vacsorázni a suli medencéjéhez. Sikerült kifognom a barbeque estet, ami 2 hetente van. A menü a következő volt: grill csirkeszárny, hotdog, hamburger, főtt kukorica, saláta, narancs- és almalé, nagyjából ennyi. A vacsoránkat a napozóágyakon fogyaszthattuk el, persze valaki a földön volt kényzelen enni, mert már nem volt szabad hely. Érdekes, hogy sötétedés utánnagyon lehül a levegő. Hosszúnadrágot, pullóvert és zárt cipőt kellett felvennem, hogy ne fázzak.

Átmeneti otthonom :)

Kilátás a szobámból

Vacsora után Angival elmentünk a Lincoln Roadra pár fontosabb dolgot venni. Este rengetegen voltak az utcákon, mintha mindenki bulizni indulna úgy voltak az emberek felöltözve. Mindenhol Kelemen Annákat, luxusautókat és egyéb ínyencségeket láttam. Egyesek jobban jártak volna, ha ruhát se vesznek fel annyira kivolt mindenük. A filmekből a "sarki jeleneteket" képzeljük magunk elé. :) Útközben mindenhol boltok, éttermek és bárok sorakoztak. Az biztos, hogy az embert egy percre sem hagynák unatkozni, csak pénzed legyen. Mindenhol nettó árakat írnak ki és csak később, fizetésnél számítják rá a  TAX-ot, azaz az ÁFÁ-t. Az utakon mindenhol sárga taxikat lehet látni. Egy füttyszóra megfordulnak egy 3 sávos úton, ha kell. A közlekedés elég furcsán működik a számomra, ugyanis a gyalogos átkelőknél a piros lámpánál mindenki előszeretettel közlekedik. Az autósok sem biztos, hogy megállnak, ha piros lámpát kapnak, ugyanis ha látják, hogy a forgalom áll még gyorsan átslisszolnak.

Nagyjából ennyi fért a pénteki napba. Egyenlőre minden rendben van, jól érzem magam. Talán, ha elkezdődik a tanítás több embert ismerhetek majd meg. Zárom soraimat, ha kérdéseitek lennének a kommentekbe várom azokat és szívesen válaszolok majd.

Millió puszi az otthoniaknak!

Miami Beach

Ez egy világszínvonalú strand, ahol a fehér homokos strand mellet gyönyörű pálmák és a legnevezetesebb szállodák sorakoznak. South Beach az egyik legfelkapottabb strandok egyike. Ez az Art Deco stílusú környék fel lett újítva a 80-as években. Azóta itt töltik a híres filmsztárok, top modellek és bulizni kívánó emberek a nyaralásukat a görkorcsolyázok tömegében.

 

 

A félsziget földrajzi fekvését nézve - ugyanazon a szélességi körön található, mint a Szahara - Floridának különösen száraz klímája kellene, hogy legyen. Mivel a hosszan elnyúló félszigetet egyik oldalról az Atlanti-óceán, másik oldalról a Mexikói-öböl övezi, ezért trópusi tengeri éghajlat az uralkodó. A csapadék legtöbb esetben rövid ideig tartó záporesőt jelent, mindez azonban elegendő a dús, élénk zöld növényzet kialakulásához. Elsősorban a Golf-áramlatnak köszönhetően a napi átlaghomérséklet januárban 23 °C, júliusban pedig 31 °C. A víz hőmérséklete januárban 22 °C, majd a nyári idényben eléri a 28-30 °C-ot, de nyugati parton 2-3 °C-kal még ennél is melegebb. A körutazást tervezőknek ajánlott időszakok: szeptembertől decemberig és márciustól júniusig, a felhotlen tengerparti nyaralást előnyben részesítőknek pedig decembertől áprilisig . Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Dél-Florida időjárása kitűnő nyaralási lehetőséget biztosít áprilistól decemberig is, amikor az észak-amerikai vendégek a húsvéti ünnepek után elhagyják a szállodákat, a szobaárak pedig akár 50%-kal is csökkenhetnek.

 

EF International Language School - Miami Beach

 

 

Stílusos tengerparti iskola

Miami-i EF iskolánkat 2001-ben újították fel, egyetemi színvonalú tanítást és minőségi szállást biztosít. Közvetlenül a tengerparton helyezkedik el és saját medencéje van. Minden szobában saját fürdőszoba, kábeltévé, légkondicionáló berendezés és választható Internet hozzáférés található. Világos, modern tantermeink az óceánra néznek, és tanítás után a játékteremben is kikapcsolódhat. Széleskörű programválasztékunk magába foglalja a strandröplabdát és a medencés barbecue-partikat.

 

 Videó az iskoláról

 

Kicsit kutakodtam az interneten különböző fórumokon a suliról, ahova megyek. Nos nem túl jók a hírek... Egyesek azt írták, hogy nagyon picik a szobák. Négy embert bezsúfolnak egy olyan szobába, ami talán egy embernek is kevés lenne. Igaz én 2 ágyasba leszek, úgyhogy talán elviselhetőbb lesz az élet, mint mondjuk egy négyágyas szobában. Ami ennél sokkal ijesztőbb, hogy egy jelenleg is kint lévő lány megkeresett engem iwiwen és ő mesélte, hogy a szobájukban például még csótányokkal is találkoztak. A takarítószemélyzet folyamatosan változik, talán ebből is adódik az a kifogásolható tisztaság, amit az előbb említettem. A wifi amit ígérnek elég gyenge minőségű, körülbelül 3 percenként újra kell csatlakozni. A cafeteria, vagyis a koszt nagyon egyhangú, oly annyira, hogy minden nap ugyan azt kapja mindenki a kollégiumban. A tanításról annyit írtak, hogy a rendszer koránt sem tökéletes, bár a tanárok lelkesen mindent megtesznek azért, hogy a diákok megtanuljanak angolul. Minden tankönyv után tesztet kell írni, hogy a következő szintre tudj lépni. Az órák általában reggel 8-tól indulnak és délután 1-ig tartanak. Rengeteg szórakozási lehetőség van a környéken, bár ezeket az órák miatt inkább csak hétvégén szokták kihasználni. A suli által szervezett programok is hagytak némi kivetni valót maguk után. A diák gárda rendkívül sok nemzetiségű emberekből tevődik össze. Sok a francia, a norvég, az olasz és még sorolhatnám. Ezek általában a velük egy ajkú emberekkel társulnak. Talán ők kevésbé tanulnak majd annyit, mint mondjuk én, mivel jelenleg csak egy magyarról tudok, aki kint tartózkodik a Miami beachi iskolában.

Valahogy úgy érzem, akik eddig kimentek és látták mi a valóság, azok nem erre voltak felkészülve. Tény, hogy sokkal nagyobb a kábítás, mint az igazság. Mindenesetre úgy érzem nem érhet már meglepetés, talán jobban viszonyulok majd a körülményekhez, mintha azzal a tudattal mennék ki, hogy minden tökéletes lesz. A saját tapasztalataimról pedig majd kintről tudósítok. :)

 

Irány az EF Language School Miami.

Sikerült a hétre minden papírmunkát elintéznem. Megkaptam az F1-es tanulóvízumot 5 évre, el van intézve a suli, a repülőjegy és minden ezekkel kapcsolatos dolog. Még nem igazán tudtam felfogni, hogy ez a valóság és, hogy január 8-án egy új fejezet indul az életemben. Már izgatottan várom. Egyenlőre annyit tudok írni, hogy 2009 január 8-án indulok a Ferihegy2 terminálról reggel 8:30-kor a British Airwayssel. Londonban átszállok majd ottani idő szerint 18:20-kor érkezem Miamiba. Hazafelé New Yorkból indul a gépem szeptember 1-én ottani idő szerint 19:30-kor és csak szeptember 2-án 12:15-re érek Budapestre. A suli végezte után meglátogatom Buffaloban a rokonaimat és csak utána jövök haza. Összesen 34 hetet töltök majd az Államokban. Ezalatt nem tervezem, hogy hazalátogatok több okból is... Boldog vagyok, hogy adódott ez a lehetőség és hálás vagyok a szüleimnek. (Remélem Papper is megbékél majd, ugyanis neki voltak ellenvetései a dologgal kapcsolatban.) KÖSZÖNÖM!