Lezajlott az első tanítási nap. Ma 3 x 80 perces órám volt. Most még elég fárasztó végigülni az órákat, egyenlőre még elég hihetetlennek tűnik, hogy valaha meg fogok tanulni angolul úgy ahogy illik. Jelenleg az 1 és 2-es közötti szinten vagyok, heti 12 tanórám és 2 tanárom. Brent és Michael. Mindketten amerikaiak. Az első órában Brent tanárnő tartotta az órát, itt főképp az angol nyelvtant vesszük át és mellette példamondatokkal kommunikálunk. Elég vicces volt, hogy a legelejétől kezdjük az anyagot, hiszen a legtöbben ezeket már réges rég tanultuk. Igaz nagyon gyorsan haladunk és nem beszéljük át töviről hegyire a szabályokat. Néhány példamondat és csókolom. Volt az órán egy koreai lány, akinek annyira nevetséges volt a kiejtése, hogy leesett az állam. Mintha nem is angolul, hanem kínaiul makogna valamit. Olyan emberek is voltak az órán akik szerintem még egyáltalán nem tanultak angolul, szerencsére ők a kisebbség. Szóval az első óra elég unalmasra sikeredett. A 2. és 3. órában Michael tartotta az órát. Nagyrészt arról szólt a 80 perc, hogy megismerkedtünk egymással az osztályon belül. Ezen az órán főleg a kommunikációra fektetjük majd a hangsúlyt, még szótárt sem vihetünk magunkkal, mert ha nem értünk valamit azt egymásnak kicsit másképp kell majd megmagyaráznunk. A csoportban 11-en vagyunk. A 3. órán iLab foglalkozás volt, ami annyit takar, hogy a számítógépen egy saját felhasználó névvel ellátott angol nyelvi programmal dolgozunk. Minden órán egy leckét fejezünk be, amit mindenki önállóan végez. Mindenkinek maga érdeke, hogy haladjon, hiszen nem azért jöttünk ide, hogy lébecoljunk. Már a mai napra jutott tanulás, úgyhogy azt hiszem nem fogok unatkozni szeptemberig. :P

Majd' elfelejtettem, hogy vasárnap megjött a szobatársam is. 41 éves kanadai nő, aki nem mellékesen otthonhagyta 8 hónapra a 14 éves lányát. Ejnye-bejnye! Egyenlőre nem túl beszédes, ahogy én sem.