Egyszer volt, hol nem volt... Talán igaz sem volt. :) Ez a sziget egy igazi mesevilág volt, ahol a gyönyörű egzotikus környezet és az otthoni baromfiól egyszerre találkozott.
Egy srácot sikerült elkapnom az egyik szünetben, hogy jöjjön el velem Kaua'i szigetére. Sajnos már mindenki túl volt ezen a szigeten, ezért nagyon leszűkült a lehetőségek köre, de végül sikerrel jártam és nem kellett egyedül utaznom. A srácot Ericnek hívták és Párizsból érkezett. Alacsony kis vézna srác volt végtelen sok kedvességgel és türelemmel. A jól bevált cheaptickets.com oldalon barangolva meg is találtam a legmegfelelőbb repülőjegy és hotel kombinációt. A Hotel Merriott Resortba sikerült nagyon kedvező áron egy két ágyas szobát foglalnom a repülőtértől nem messze. Kaua'i-on sajnos nem lehet teljesen körbemenni autóval a szigeten, ezért volt célszerű a repülőtérhez közeli szállást keresni, ugyanis onnan két irányba lehet elindulni. Mi két napot szántunk a kis felfedezőtúránkra, így ketté osztottuk az utat. Kora reggel indultunk útnak Honoluluból, a reptéren megreggeliztünk a Starbucksban majd körülbelül fél óra alatt meg is érkeztünk Lihue-be. Eredetileg egy alacsonyabb kategóriájú autót néztünk ki, amit kibérlünk a reptéren, ám hamar ránk beszéltek egy alig pár tíz dollárral drágább tűzpiros Ford Mustang cabriot. :) Valamiért nem tudtam akkor és ott nemet mondani.
Mielőtt belevágnánk a nagy kalandba, íme pár szó a Wikipédiáról. Kauai a Hawaii-szigetek nyolc nagy szigetének egyike, Niihau után a legészakabbi. A sziget az Amerikai Egyesült Államok 24. legnagyobb szigete. Vulkáni eredetű, az 1598 m magas Kawiakini vulkán hozta létre. Jól termő sziget, többnyire cukornádattermesztenek rajta. Beceneve: Kert-sziget. Itt találhatóak az első petrogláfiák, vagyis kőbe vésett szimbolikus jelek, amiket még a polinézek hagytak hátra (ilyen jelek találhatóak Mauin is).
Trópusi sziget, gyakran, akár naponta többször váltják egymást az esős és napos időszakok. Az időjárás nem ingadozó általában 20-30 °C körül van a hőmérséklet, de télen is csak 5-10 °C-al hűl le az idő.
A sok eső hatására kialakult dús növényzet és a dús erdők miatt sokan nevezik kert-szigetnek is.
Érdemes megnézni pár képet is erről a gyönyörű szigetről: http://kepguru.hu/hatterkepek/cimke/kauai
Szóval gyorsan bepattantunk a frissen bérelt álomautónkba és útra keltünk, hogy felfedezzük milyen élményeket és látnivalókat rejt a sziget röpke 2 nap alatt. Mint említettem egy főútja van Kauainak, amiről csupán néhány elágazó út vezet a tengerpartra és a sziget belsejébe. Zömében végig a tengerpart mellett megy az út. Főként szörfözni, búvárkodni és kajakozni lehet itt, de ugyanakkor itt található a Grand Canyon kistestvére is a Waimea Canyon. Egy hangulatos szűk szerpentines út vezet a sziget szíve felé, a rengeteg esőzés miatt kialakult dús növényzettől, alig néhányszor lehet csak kilátni az óceánra. A hegyre felérve csupán egy piaci stand és egy tábla jelzi, hogy megérkeztünk. A láthatóan bennszülött bácsi lelkesen kínálja a szárított gyümölcsöket az arra járóknak. Megsajnálva vettem is tőle egy csomag aszalt kókuszt az útra, ami valami istenien finom volt. A parkolótól egy keskeny lépcső vezetett fel a kilátóba. Valami kísérteties volt a hasonlóság a Grand Canyon és az itteni canyon között. Csupán néhány fénykép erejére álltunk meg. A hangulatfelelős tyúkok és kakasok az ottlétünk alatt végig jelen voltak. Olyan szabadon éltek, mint nálunk a Nyugati Pályaudvaron a galambok. Ha esetleg valami csoda folytán nekem jutna az a megtiszteltetés, hogy a helyi csöves legyek, még akkor sem halnék éhen. :)
Kauai lakossága 5 %-át teszik ki a Hawaii szigetek népsűrűségének. A helyiek még mindig igyekeznek a hagyományos, régimódi hawaii életmódot folytatni. A sziget viszonylag kicsi, legnagyobb szélessége is csak 50 kilométer, így akár 2 óra alatt "körbe" lehet autókázni. Nagy része átjárhatatlan, így ez megnehezíti az eljutást a járható részekre is. A sziget északi részei talán az egyik legszebb látnivalói Hawaiinak. Tengerpartján található a Na Pali, azaz sziklás hegység. Ezen a szigeten találhatók a Waimea Canyon és a Waimea folyó mellett a legszebb vízesés (Waimea régen a főváros volt ma már a főváros Lihue). Kauai földje vörös színű, ami a tengerparton rendkívül finom szemcséjű aranyhomokban mutatkozik.
Végig kellemes 30 fok körüli hőmérséklet volt, remek idő a strandoláshoz és búvárkodáshoz. Több helyen meg is álltunk gyönyörködni a kristálytiszta óceánban. Olyan érzésem volt, mintha álmodnék. Akkor azt kívántam bár soha ne ébrednék fel ebből az álomból. Hihetetlen, de legbelül mégis magányos voltam, viszont az utazásaim során ezt az érzést sikerült elnyomnom magamban. A hotelünk egy saját önálló öbölben volt megépítve, csak és kizárólag a szálloda vendégei részére. A szobánk közvetlenül a földszinten az óceánra nézett. Pár lépés választott el a romantikus partszakasztól. Mezítláb kisétáltam lassan a partra, nap vége volt és csak egyedül voltam. Naplemente volt, leültem a partra és néztem a távolban a szörfösöket és mögöttük a ködbe burkolózó hegyvonulatot. Csak néztem csendesen. Magam mellett a part olyan volt, mint álmaimban, ahol a férjem kezét fogva sétálok. Elfeküdtem a homokban és egyszerűen csak kicsordult a könnyem. Eszembe jutott valaki... Valaki otthonról. Azt kívántam bárcsak egyszer itt lehetnék Vele. Sokszor rám írt skypeon és msnen míg kint voltam. Mindig érdekelte mi van velem, ez egy kicsit elfeledtette velem a magányomat. Sajnos a sors még nem úgy hozta, hogy együtt legyünk, de a szívemben legbelül mi összetartozunk és valahol örülök, hogy így alakult, mert valószínűleg nem lennék itt.
Este beültünk a szálloda bárjába vacsorázni és koktélozni. Nagyon éttermi lehetőségre nem is nagyon emlékszem, az út szélén néhány hamburgerező kunyhóval és pár gyümölcsös piaci standdal találkoztunk. Minden számomra új gyümölcsöt megkóstoltam, amit valószínűleg előző este szedtek le. Nem érleltek és a lehető legfrissebbek voltak. A vicces az volt, hogy alkudozni kellett, még arra a pár szem gyümölcsre is. Másnap reggel a sziget jobb oldalára indultunk útnak, ahol az említett Na Pali partot és a híres Wailua vízesést néztük meg. Sajnos Na Pali partja pusztulóban van a globális felmelegedésnek köszönhetően. A hegyre felérve egyszer csak vége lett az útnak. Az út szélén rengeteg autó parkolt, a szerpentin széléről pedig pazar kilátás nyílt a vízesésre. Valami elképesztő mennyiségű víz zúdult a szakadékba a rengeteg csapadéknak köszönhetően.
A hegyvonulaton tovább haladva megláttunk a part szélén lévő hatalmas sziklán egy világítótornyot, amit ma már csak turisták látogatnak. A mélybe nézve hatalmas hullámok verték a sziklák oldalát. Félelmetes volt belegondolni, ha megszédülnék mi történne velem. :) Oldalra nézve egy sekélyebb partszakaszt láttunk meg, ahol kis kunyhócskák voltak a fák között elrejtőzve. A parton valószínű 1-2 horgászó milliomost láttunk. Megkerestük az utat, hogyan juthatnánk le. Valami elképesztő, hogy tényleg létezik még ilyen hely a világon, ahol emberek laknak. Legbelül vágyom arra, hogy egyszer egy ilyen helyen éljek. Számomra a világ legmegnyugtatóbb helye akkor az volt. Teljesen elzárva a külvilágtól, csak az talált oda, aki oda is indult eredetileg. Nem messze innen egy öbölben búvárkodtunk egyet. A kis vízálló kamerámmal rögzítettem az emlékeimet. :)
Végül utunk során eljutottunk a Hanalei-völgybe, ahol régen a király veteményeskertje volt. Ma is ugyan úgy művelik még. Rendkívül jó környezeti adottságokkal rendelkezik a növénytermesztésben. A látvány valami elképesztő. Az élettel teli zöld növények hatalmas táblákon terülnek el a völgy lábában, ahonnan egy szivárvány kúszik a hegyvonulatán az ég felé. Még soha nem láttam ehhez foghatót.
Utunk végén még sétáltunk egyet a reptérhez közeli sziklás parton. Majd hazarepültünk, vissza Honoluluba. Egy dolog vigasztalt, hogy még mindig Hawaiin lehettem. :)
