Valamelyik nap hallottam, hogy a Dél-Kóreaiak július 4-én le akarják bombázni Hawaiit. Állítólag ez a hír terjeng a világhálón meg a híradókban. Mivel utálom a TV-t, ezért nem is nézem egyáltalán, mióta kint vagyok Amerikában. Valahogy úgy vagyok most a Világgal, hogy hagyjanak békén a problémáikkal, de ez a hír egy kissé felkeltette a figyelmemet. Szerintem esélytelen, hogy az a kis mitugrálsz ország megtámadja Amerikát, eleve nincs is meg az a technikai hátterük, ami elegendő lenne akár megközelíteni a szárazföldet. Ez kb olyan, mintha meg akarna csípni egy szúnyog kezemben az "Off"-fal. :D Na jó, majd elválik mi lesz. Mindenhol vannak problémák. Miamiban a hurrikán visz el, Los Angelesben a földrengések itt meg a vulkánkitörés vagy a kis sárga emberkék. Legalább nem unatkozik az ember. Viccet félretéve, ha nem jelentkeznék július 4. után akkor pusziltam mindenkit. Csodás életem volt. :P
Basszus, most tudtam meg, hogy meghalt Jacko. Ezt is csak úgy beszélték a suliban, mondom mi vaaaan? Áhhh ennyire nem vagyok képben a világ híreivel. Mondom, hogy álomvilágban élek... Idejét sem tudom már mikor sírtam utoljára, de mikor meghallottam a Billie Jeant a rádióban, nem bírtam ki sírás nélkül. Sosem volt még ilyen velem, különösebben nem is vagyok egy rajongó típus, de Ő tényleg nagy ember volt és megérdemli a tiszteletet. NYUGODJ BÉKÉBEN JACKO!
Előző héten szombaton útnak indultunk Ericával, hogy felfedezzük egy kicsit O'ahu szigetét. Célállomásunk Hanauma Bay volt, körülbelül 45 percre busszal Waikiki Beachtől. Ez egy vulkánkitörés által kialakult öböl rész a szigeten, ahol nagyon csendes az óceán és kellemesen lehet könnyűbúvárkodni, és nem is akármikkel találkozhat az ember, ha jó helyen keresgél. Színes halaktól az óriás teknősbékáig "minden" megtalálható. Na jó cápa, bálna meg ilyenek nincsenek, medúzával sem találkoztam még eddig. :)
A napot az Ala Moana bevásárlóközponttal kezdtük, hogy vegyek a kamerámra egy vízálló borítást, viszont olcsóbb volt venni egy vízálló kamerát, mint megvenni magát a tokot. Szóval beszereztük a létfontosságú eszközt a búvárkodásunkhoz és elindultunk Hanauma Bay-re. Halkan megjegyzem, ha Amerikába jártok és busszal utaznátok, mindenképp kérjetek a sofőrtől jegyet, mert ugyan azt a jeggyet 4 órán belül felhasználhatod egy akármilyen másik buszra. Sajnos sokáig nem tudtam, aztán egyszercsak kihallgattam egy beszélgetést a buszon és azóta okosabb vagyok ebben is. A buszon pont azon gondolkoztam, hogy vajon hol lehetnek azok a partok, amiket a TV-ben mutogatnak. Mindenféle civilizáció nélkül, csak az óceán és én. Nos mikor megérkeztünk a közelben jóformán nem volt semmi, csak ez a kis öböl rész, ahol egy strandot üzemeltettek. A látvány valami pazar volt. Na ott éreztem először, hogy igen, ez az! Megérkeztem a Paradicsomba. Sehol egy hotel vagy bármilyen túristákat kiszolgáló egység, csak egy gyönyörű part, amiket ilyen Robinson családos filmekben láthatunk. Azonnal le akartam szaladni a hegyről, hogy belefussak az óceánba, de sajnos az utamat állta egy kis törpe bácsi, aki közölte, hogy mindenek előtt meg kell tekintenem egy kis videót a helyről. Annyira izgatott voltam, hogy közöltem, hogy engem nem érdekel, le akarok minél előbb menni. Sajnos a tervem kútba fulladt, mert akár kézen is állhattam volna, akkor sem engedtek volna le anélkül, hogy meg nem néztem volna a filmet. Egy 10 perces dokumentumfilmről volt szó, de ismeritek az érzést, mikor a gyerek meglát valamit a kirakatban és azt mondják neki, hogy talán majd ha jó leszel, elhozza neked a Jézuska. :D Na erre vágja rá az ember, hogy a nagy francokat! És most finoman fejeztem ki magam.
Leérve a partra egyből vettem a búvárszemüvegemet és a kis pipámat és rohantam lobogó hajjal a víz felé, mire elfujta a cuccomat a szél. Na mondom ezt nem hiszem el... Hátranéztem, mint Bruce Willice az Armageddonban halála előtt és azzal a lendülettel futottam tovább a víz felé. A víz isteni volt, kicsit bejjebb úsztam, hogy olyan részre érjek, ahol nincs felkavarva a víz, hogy lássak valamit. Erica nem mert beljebb jönni a mélyebb részre, én pedig annyira beleéltem magam, hogy bukfencezhetek kedvemre a színesebbnél színesebb halak között, hogy el is felejtettem minden gondomat az életben. Sajnos mikor ott voltunk kicsit hullámzott az óceán, tehát nem volt annyira nagy a látótávolság és ezért egyedül nem is nagyon mentem a sziklák közé, ahol az óriás teknősbékák voltak. Csináltam is egy videót még a legelején a dolgoknak, aztán mire megtaláltam a jó kis helyeket le is merült az aksi. Viszont láthattok egy videót arról, mennyire imádok vergődni a vízben. :D Tudom, tudom... Kevésbé érdekes, mint az óriás tekik között úszkálni, de hamarosan visszamegyek és készítek arról is videót. Nagyon hamar elszaladt az idő, nekem 1 órának tűnt a 4 óra, amit ott töltöttünk. Mikor mentünk fel a hegyre a buszhoz, láttunk a víz felszínén úszkáló teknősbékákat és vissza akartam menni, hogy ott lehessek egy kicsit velük, de felvilágosított erica, hogy mindjárt besötétedik. Persze első gondolatom az volt, kit érdekel?! :D Aztán végül nem mentem vissza, megbeszéltük, hogy a jövő héten visszamegyünk Hanauma Bayre.
Vasárnapra befizettünk egy Jrassic Parkos túrára, de sajnos lekéstük a buszt, így át kellett raknunk ezt a programot egy másik napra. Nagyon beleéltük magunkat, hogy aznap megyünk jungel expedicióra, ezért kitaláltuk, hogy elmegyünk egy másik hasonló programra. Délután 2-kor indultunk el egy kirándulásra az esőerdőbe, hogy megnézzünk egy vízesést. Nagyon érdekes a sziget klimatúrája, ugyanis a parton süt a nap, de ha az ember beljebb megy a hegyvidékes részekre, akkor láthatja a felhőkkel borított magaslatokat. Rendkívül érdekes, meleg, fülledt a levegő, esőre jár az idő lába. Számomra kísérteties az egész. Gyönyörű zöld minden, az ember el tudná csodálni akár egész nap, annyira szép. Mikor megérkeztünk a hegy lábához, kaptunk egy kis esőkabátot, vizet és egy sétabotot a túrához. Sajnos el kell ismernem, hogy nem vagyok épp kondiban és ennyi idősen sem tudok normális cipőt felvenni a kiránduláshoz. Örültem, hogy nem estem seggre a síkos talpú tornacipőmbe, ebben sokat segített a túrabotom is. :) Az erdőben sétálva olyan feelingem volt, mintha a lostba teleportáltam volna. Ilyet tényleg csak filmekben láttam eddig. Lenyűgöző növényvilág, a fákon érdekes liánokkal. Volt olyan fa, ami 1 év alatt nő 7 métert. Na ezt adja össze valaki. Ebből készítenek legfőképpen papírt egyes országokban. Mutatott a túravezető egy olyan virágot, ami egy liliomra hasonlított a leginkább, sárga színű és a fákon található. Leginkább alkalomhoz illő, ha az anyósnak akarunk kedveskedni, ugyanis ha ezt a virágot szagolgatjuk, akkor az rövid időn belül szívleállást okoz. Szerencsére a kíváncsiságomat visszafolytva még mindig élek. :D Megérkezve a vízeséshez csináltunk pár fényképet a helyről, majd mentünk is vissza a buszhoz. Nagyon élvezetes volt az erdőben csatangolni. Mikor az ember Hawaii-ra gondol szerintem a nyár, a beach és a szörfözés jut eszébe, ki gondolná, hogy mennyi mindent lehet még itt csinálni.
Szerdára tetettük át a Kualoa Ranch-os programunkat, még az órák kezdete előttre. Csatlakozott hozzánk egy másik olasz csaj is, Valentina. Két aktivitáson lehetett résztvenni, amit körülbelül 6 közül választottunk ki. Egyedül én mentem a kvados kirándulásra előtte pedig a csajokkal a Movie site-ra. Mindkettő egy-egy órán keresztül tartott. Az első programon egy jungel járó busszal mentünk végig különböző filmek forgatási helyszínén. Többek között a Pearl Harbor, a Lost, Jurassic Park, Godzilla, 50 első randi forgatási helyszínén. Emlékeztek még, hogy egyes Lost epizódokban a hegyekből különböző formák rajzolódtak ki? Na ez ott élőben is így volt. Rendesen majmokat láttam megformálódni a sziklákon. :) A legnagyobb meglepetés az 50 első randi volt számomra, amit egyből felismertem, mikor ahhoz a részhez értünk, mikor Adam Sandler a kis pingvinnel akarta megállítani a Drew Barrymore-t, de az nem vette észre őket és áthajtott a kis szegényke felett. :) Aztán a Godzilla lábnyomok, de a legjobban a Lost forgatási helyszínét vártam a legjobban, ami igazából csak egy táblával volt jelezve, semmi jellegzetességet nem vettem észre. Ez a hely... Valami ámulatbaejtő volt. Tökéletes növényvilág, mintha valaki mindig nyírná a füvet. Elképesztő látvány volt a völgy medrében elhaladni a hegyek között. Leírni nem lehet, annyira szép volt. Legszívesebben lefeküdtem volna a fűre piknikezni és csak nézni magam körül a világot. :)
A második programomon kvaddal mentünk túrázni, ahol kisebb csoportokra osztottak minket. Utolsó előtti voltam a sorban és a túra vezető srác mondta, hogy menjek mögé. Ö-őőő, mondom OK. Gondolkodóba ejtett, hogy vajon most ennyire közveszélyesnek tart, vagy csak kicsit közelebbről is meg akar velem ismerkedni, de valószínűnek tartom, hogy egyszerűen csak bénának tűntem első ránézésre. :D Visszamentünk a völgyes részhez, de nem mentünk végig ugyan azon az úton, mint elötte, hanem utána elmentünk valami terep részre, ahol lehetett farolgatni. A túravezető srác, (hívjuk egyszerűen csak Józsinak) eléggé belelendült a dologba és igyekeztem tartani az iramot, mondom majd én megmutatom, hogy nem vagyok Macska Jancsi, de mikor jött egy nagyobb kanyar, valamiért egyszerűen nem bírtam bevenni a kanyart és csak mentem tovább egyenesen bele a bozótba, mindezek után elkapott a röhögőgörcs. Hogy mentsem a helyzetet próbáltam feltalálni magam, betettem lükvercbe a kvadot és kitolattam még mielőtt valaki is odajött volna segíteni. Utána kb még vagy 10 percig megállás nélkül röhögtem magamba. Jól van első alkalom volt, hogy kavdoztam na! :D
