Az előző hetem is elég csendesre sikeredett, igazából nem olyan ez a hely amilyenre számítottam. Minden nagyon messze van és nagyon rosszul van kiépítve a tömegközlekedés Los Angelesben. Bárkivel beszéltem a suliból, mindenki azt mondta, hogy ha jól akarom magam itt érezni mindenképp szükségem lenne egy autóra. Az orosz szobatársam szegény már annyira megposhadt itt autó nélkül 9 hónap alatt, hogy már menekülne haza, pedig Los Angelesben aztán van látnivaló bőven, csak valahogy el kell oda jutni. Van hogy 1 óránként járnak a buszok, de fél óra a minimum várakozási idő, és persze nem minden busz megy közvetlen arra, amerre szeretnénk... szóval átszállás ilyenek, mindent összevetve körülbelül 3-4 óra alatt be is lehet jutni mondjuk Hollywoodba, ami kocsival 40 perc lenne. Egy gondom van csak, hogy Californiába külön le kell tennem egy vizsgát, hogy vezethessek. Ezzel csak az a gond, hogy már megint pénzbe kerül és nem tudom hol van, de majd hamarosan tájékozódok róla. Hiába van meg a nemzetközi vezetői engedélyem, ez ide édes kevés, de általában minden államnak vannak külön ilyen szabályai. Mi múltkor persze enélkül vezettünk a Tomiékkal, de nem állítottak meg, ugyanis ha nem követsz el szabálytalanságot, itt nem állíthat meg a rendőr csak úgy rutin ellenőrzés céljából. Persze mindezek Floridára is vonatkoznak, csak ott nem volt szükségem autóra, mert ha mentünk is valahova, akkor vagy a Tomi autójával közlekedtünk vagy anyuékkal csaviztunk és nem kellett vezetnem. Viszont egyik előny az autóbérlésben, hogy be tudom adni a rendőrnek, hogy csak látogató vagyok és nem tudtam ezekről a dolgokról. Mosom kezeimet. :) Valószínűleg ez lesz, csak nem csuknak le egy ilyen törékeny leányzót, mint én. :D Csak nem.... :P
Másrészt az időjárás, az óceán, a part, a ... semmi nem hasonlít Miami Beachre. :(( Az idő egész évben állítólag nagyjából egyforma, nincs különösebb ingadozás a higanymérőkben, talán július augusztus egy kicsit melegebb, mint általában. Napközben annyira van csak meleg, hogy még pont nem fázok rövidnadrágban és pólóban, estére viszont azért szükség van egy pulóverre. Nincsen szórakozásra lehetőség, amiért végülis eljöttem Miamiból... Ennek jó hírnek kéne lennie, de mégsem tudok neki annyira örülni. :D Lételemem lett a partyzás, az hogy emberek között legyek. Imádom a nyűzsgést és ha történik valami körülöttem. Nem szeretem a nyugdíjas tempót, itt pedig nagyon kezdek elnyugdíjaosdni. felvettem a háziasszony szerepet. Mivel önellátó az apartmanunk, így magamra kell főznöm, mosnom, takarítanom. Ami persze nem baj, mert imádom a saját főztömet, de tényleg teljesen más itt az élet, mint Miamiban volt. Életem legjobb szakasza volt az az idő, amit ott tölthettem. Az tuti, hogy sosem felejtem el. Meg kellene tanulnom spanyolul, hogy el tudjak helyezkedni ott egy logisztikai központban. :)) Most abszolút Redondo Beachről beszélek persze, mert ha az ember kicsit bemegy a városba nagyon durva szorakozó helyekre el tud jutni, csak autó kell hozzá, mert a taxi egy vagyonba kerülne. Ott van például Beverly Hillsben Justin Timberlake szórakozóhelye, ahol egy csomó sztár megfordul esténként. Minden szórakozóhely éjjel 2-ig van csak nyitva, amitől ki vagyok akadva, MIÉRT??? Állítólag más államokban is ez van, kivéve Miamiban. Miamiban reggel, délben, este és éjjel is van buli. Amit a legjobban bánok, hogy nem mentem el az Ultra Music Festival-ra, ami március 27-28-án volt Miami Downtownban. Ez egy világzenei music konferencia, ahol a világ legnagyobb DJ-i játszanak. Na eeez már egy színvonalas rendezvény, az otthoni Balaton Soundot felejtsétek el! :DD Az egy porszem ehhez képest. Minden évben csak egyszer rendezik meg itt Miamiban, ééééés basszus nem mentem el... Felmerül a kérdés miért nem? Pont akkor voltak itt anyumék, na meg mindenki bemondta az unalmast akikkel jól is éreztem volna magam a partyn. Nos csupán csak ennyi, de ha tehetem valamikor visszamegyek emiatt (is) Miamiba, szerintem mondjuk Antinak nem kéne 2x mondani... :D Igaz Anti??? :P Nagyon fogod bírni jövőre Miamit, csak akkor már én fogom várni a beszámolóidat. :( Nézd csak meg ezt a kis videót, mi vár majd rád. ;)
EF School Miami bemutatása
Bevallom nektek őszintén iszonyatosan ki vagyok, amiatt hogy eljöttem Miamiból. Rengeteg barátom volt, sosem unatkoztam egy percet sem. Mindig tudtunk mit csinálni, mindenki egy helyen volt, csak egy telefon és már nem poshadtunk a szobában. Szinte mindenkit ismertem, mindenkivel beszélgettem, bárkivel tudtam programokat szervezni. Hogy mi a helyzet itt Los Angelesben? Teljesen más a suli, az élet, a város, minden. Iszonyat messze van minden Redondo Beachtől, egyszerűen nincs idő a suli mellett nekiindulni a nagyvilágnak, mert mire eljutnék valahova már jöhetek vissza, mert 10-ig járnak csak a buszok. Biciklivel veszélyes lenne... Szóval iszonyatosan meg vagyok kötve. Igaz itt is van beach, de szinte soha nem süt a nap, hogy napozni lehene. A barátokról annyit, hogy itt nincs az a családias légkör, hogy akarva akaratlanul is megismerkedsz másokkal a Lobbyban. Mindenki vagy családnál lakik vagy a Biltmore apartmanokban és sietnek haza. Az osztályból van lehetőség megismerkedni emberekkel, de áhh... Kivagyok. Ilyenkor már rég tele voltam barátokkal Miamiban. Erősen gondolkozok rajta, hogy vissza kéne mennem, de nem akarok senkit behülyíteni... ááá, nem tudom mi legyen. Halálra unom magam, napközbe suli délután meg poshadok a szobámban, így meg aztán végképp nem fejlődik az angolom, otthon is tudnék a szobámban ülni és olvasni a könyveket... Május 31-én úgyis hazamegy az összes magyar Miamiból szóval meggondolandó a helyzet. Mindezzel csak annyi a baj, hogy akkor fölösleges volt minden??? :S Nem akarok hülyét csinálni senkiből, de nem tudom mi legyen komolyan. Ez a helyzet sem jó, hiába próbálom magamnak bemagyarázni, hogy jó lesz majd idővel... Nem nem lesz jobb. Ezek a tények vannak... :S Folyamatosan a képeket nézem Miamiról, eszembe jutnak az emlékek, hogy mennyire sok embert megismertem, milyen sokan várnak majd az otthonukba, ha mindannyian hazaértünk, milyen jó volt együtt, mint egy igazi kis család. Sosem voltam magányos, persze az elején azt éreztem jó lenne valakivel együtt lenni, de ahogy beilleszkedtem ez az érzés el is múlt. Élveztem az életet amennyire csak tudtam. Angolul is megtanultam, igaz beszélhetnék jobban is, de csak nemrég kezdtem angolul tanulni, ahhoz képest pedig elég jól értem, barátilag a beszéd is megy. Tudom más összetenné a kezét, hogy itt élhessen Los Angelesben, én is így vagyok ezzel, de hogy itt is olyan jól érezzem magam, mint Miamiban ahhoz rengeteg pénz kéne, szóval marad az unalom, és az egyedüllét. Megint rámjöttek olyan érzések, mint otthon, hogy ne unatkozzak szükségem van valakire, pedig normál esetben hátam közepére nem kívánnék most egy kapcsolatot. Mielőtt eljöttem otthonról szinte sosem voltam egyedül és nem tudtam milyen jó is egyedül lenni, persze ha megtalálom azt az embert akivel igazán jól érzem magam biztos vagyok benne, hogy nem fogok ellenkezni egy komolyabb kapcsolat ellen. Hmm... Hogy van e most olyan ember az életemben aki egy kicsit is érdekel? Nem titok, hogy van, de ennek majd csak akkor lehet folytatása, ha hazamentem, addig pedig félre minden problémával. :))
Sokszor az a baj nem ülök le leírni mik történnek velem és utána meg sokmindent elfelejtek és már nincs is kedvem olyan részletesen megírni a dolgokat. Közvetlen a történtek után szeretek írni, mert akkor még bennem van az élmény adta örömök teljessége és sokkal szaftosabban vissza tudom adni a storykat. Mint már említettem mostanában sokat nézegettem Miamiról a videókat és a fényképeket és eszembe jutottak dolgok amiket elfelejtettem megírni. Például az utolsó heteimben Zsuzsival elmentünk egy akkor nyitó elég exclusive helyre, aminek már nem emlékszem a nevére, de egy étel körülbelül 100 dollárnál kezdődik. Ne kapjatok szív infarktust, én tök ingyen ettünk. Ez a különbség Miamiban és az összes többi helyen, hogy itt nem kell milliárdosnak lenned, és nem is kell semmiféle szexuális szolgáltatást nyújtanod ahhoz hogy úgy élhess, mint a királyok. Elég barátságosnak, kedvesnek és csinosnak lenned és elég befolyásos kapcsolatokat építhetsz ki. Nagyjából akik Miamiban élnek mind unatkozó dollár milliomosok és csak baszélgetni akarnak néha egy jót és elmenni bulizni, úgy hogy egy jó társaságban tölthessék az estét. Az új étterem tulajdonost a suli előtt ismertük meg, aki a visája miatt van a suliba bejelentve, hogy kint lehessen Miamiban. Szóval ő invitált minket a nyitó "ünnepségre", ahol végigkóstoltunk 2 menüt is. Az összes fogyasztásunk kb 500 dollár lett volna, de mivel barátok voltunk egy centet sem kellett fizetnünk. Ez a nyitó ünnepség egyenlőre csak a barátoknak szólt, az igazi nyitás a napokban lesz, aholé Paris Hilton vágja majd át a szalagot. Ez az étterem a Collins Avenuen nyílik majd meg, ahol felül egy igényes szórakozó hely is lesz. Örülök, hogy ilyen élményekben is részem lehetett. Ha eszembe jut még valami, akkor majd idővel megírom azt is.
Néhány jelenet az ételkostolóról
