Nagyon kellemesen telt az egy hetes nyári szünetem. Szerencsém volt már az első napon, hogy megismerkedtem Ericával, mert egyébként egyedül töltöttem volna ezt a kis időt. Egész héten csak mentünk és mentünk, szinte a sziget minden pontján voltunk már. Nem kell túl nagy távolságokat elképzelni, mert a sziget legtávolabbi pontjába is maximum egy órán belül el lehet jutni autóval. Olyan helyeken jártam, amiket még álmomban sem mertem hinni. Láttam meseszép tengerpartokat, gyönyörű hegyeket, megismerkedtem a Hawaii-i és a polinéz kultúrával és nem utolsó sorban álomszép helyen kajakoztam és búvárkodtam. Lássuk hogyan is zajlott le az utóbbi 1 hetem.
Mivel Erica csak 3 hétig marad Hawaiion, így nagyon belehúztunk a csavargásba. Ha már egyszer itt vagyunk, szeretnénk minél több helyi jellegzetességgel megismerkedni. Ami a leginkább érdekel minket az a Hawaii kultúra és itt most a kultúra szó valóban a szó szoros értelemben értendő. Mindannyian tudjuk, hogy Miamiban nagyon más kultúra nem létezett az észvesztett bulizáson kívül. Nagyon hamar fel lehetett venni a helyi szokásokat, sokat nem kellett rá készülni, hogy megértsük és azonosuljunk vele. Néhány üveg Bacardi és azonnal megtanulhatta az ember a helyi néptáncot. A legjellegzetesebb helyi szokás tátott szájjal, letolt gatyában végigrohanni a parton összeesésig. Nagyon kifinomult és abszolút modern felfogás alapján működött az egész. Azonban a Hawaii kultúra és a tradicionális tánc teljesen eltér az eddigiektől. Valamelyik nap elgondolkodtam rajta, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy megismerkedhetem az amerikai szokásokkal, de valójában, amit Amerikában láttam az semmi nem volt a Hawaii kultúrához képest. Az egy dolog, hogy Amerikához tartozik a szigetvilág, de abszolút más hangulata van az egésznek, igaz nagyon elAmerikásodott sajnos ez a hely is, de a kultúrájukat sikerült megőrizniük, ami igazán nagyon gyönyörű. 132 szigetből áll Hawaii és ebből rengeteg olyan sziget van, ahova nem tehetik be a lábukat turisták. Van olyan sziget is, ahol 100 %-ban csak Hawaii-i lakosok vannak. Elköltözni ugyan el lehet a szigetről, de vissza már nem mehet az illető, ugyanis abszolút nem engednek be más kultúrát a környezetükbe. 100 %-ban Hawaii-ul beszélnek és tartják az ősi szokásaikat. Fantasztikus, hogy vannak még ilyen helyek a világban, ahova nem férkőzött be a civilizáció.
Másik nagyon érdekes dolog, amit itt tudtam meg, hogy Barack Obama, Amerikai miniszterelnök is Honoluluban született és nevelkedett fel. Néhány közelebbi rokona még ma is itt él.
Miközben mászkáltunk Ericával Waikiki Beachen megláttunk egy pultot tele prospektussal, azonnal ki is néztünk pár programot, ami érdekelt bennünket és be is jegyeztettük magunkat csütörtökre egy polinéz kulturális estre, majd szombatra szintén egy polinéz napra aztán vasárnapra egy tőlünk távolabbi beachen lévő néhány órás kajakozásra.
Csütörtökön délután 4 órakor indultunk útnak egy nagyobb csoporttal, akik közül senkit nem ismertünk. Már a buszon megkezdődött a bemelegítés. Helyi bennszülött srácok fokozták a hangulatot az úton odafelé. Mikor megérkeztünk a helyre, nem volt más a környéken, csak néhány elhagyatott gyár és ez az étterem szerű tákolmány, na és persze az óceán. Kicsit megijedtem, hogy biztos valami gagyi műsor lesz, de maga a kis nyitott színház nagyon szép volt. Szám szerint 7 szigetcsoport mutatta be hagyományait. Köztük Hawaii-szigetek, Fuji-szigetek, Tahit-szigetek és még sorolhatnám. Színes, pompás ruhákban léptek színpadra és táncoltak nekünk. Igaz ezt a programot inkább a nászutasoknak és a családoknak ajánlanám, de egyszer mindenképp meg lehetett nézni. Nekünk annyira nem volt vidító, de azért tetszett, amit láttam. A vacsora valami Hawaii-i különlegességnek volt kikiáltva, de kb volt rántott hal meg csirkecomb és valami sült hús szósszal. Egyszer meg lehetett enni. A sütemény is valami amerikai piskótából volt a tetején kókuszkrémmel. Volt egy része a műsornak, amikor 3 férfit hívtak fel a színpadra, majd hátramentek velük a színfalak mögé. Mikor visszajöttek mindhárom pasi fűszoknyát viselt és kókuszdiót a mellén. Az egyik srác egy korunk beli lehetett, de nagyon viccesen előadta magát, még pózolt is a kameráknak, kis pucsítás ilyesmi azért megvolt. :D Majd a közönséget invitálták egy kis tánctanulásra, tipikus filmbeli jelenet volt, ahogy a turisták egymás mellé álltak a színpadon és próbálták eljátszani a profi táncost, engem valahogy nem vonzott, hogy kiálljak mindenki elé és rázzam a "kis" csípőmet. :) Volt aloházás rendesen a műsor ideje alatt. Megtudtam, hogy mit jelent a kisujj és a nagyujj rázogatása Hawaii-ul. Ha ezt a két ujjadat kinyújtod és hevesen rázogatni kezded, akkor azt jelzed, hogy boldog és vidám vagy, örülsz a körülötted lévő embereknek és eseményeknek. Nagyjából ennyi, szóval felejtsétek el a metal, peace és devil jelet, meg hogy felszarvaztam a barátnődet, itt teljesen baráti szándékkal mutatnak be mindenkinek. Nagyon barátságos egy nép. Néha már úgy érzem, hogy bolondok lakják a szigetet, mert úton útfélen megkérdezik hogy vagyok, hova megyek, miért vagyok itt, mit csinálok és ezekhez hasonló kérdések. Otthon, ha ilyen kérdésekkel találna be valami idegen, tuti azt gondolnám, hogy biztos azért van mert bezárták a Lipótmezőt. Itt abszolút megszokott ez. Lassan az egész sziget tudja hogy hívnak és mennyi ideig tartózkodom kicsiny kis szigetükön. Na jó csak hülyülök. Mindenesetre nagyon tetszik, hogy mindenkivel le lehet állni beszélgetni akár az utcán is. Úgy érzem teljesen fel vagyok töltődve energiával, ez a hely abszolút pozitív hatással van rám. Ég és Föld Los Angeleshez képest és talán még Miaminál is jobb, de el ne mondjátok senkinek! ;D Imádok itt lenni.
Folyt. köv.
Polinéz est
