Tök spontán jött az ötlet, hogy na akkor most szörfözni fogunk. Csak napoztunk a parton a sulitársaimmal és egyszercsak fogtuk magunkat délután 4 fele és béreltünk szörfdeszkákat a parton. Komoly volt az első alkalommal 8-an nekivágni a nagy alkalomnak. :) A nagy izgalomban végig én mentem elöl, de mire beértünk a megfelelő helyre, azt hittem lefordulok a deszkáról, úgy kifáradtam. :D Edzésbe kell hoznom magam, hogy durván tudjak szörfözni. Felültem a deszkámra és vártam azt a bizonyos első nagy hullámot. Nem telt el 5 perc és jött egy csinoska kis 2 méteres, kellőképpen behajtottam magam, hogy el tudjam kapni a grabancát. Hihetetlen érzés volt, amikor éreztem, hogy elkapott és csak úgy tol maga előtt. Megpróbáltam felállni, de csak térdre ereszkedve bírtam megtartani az egyensúlyomat, és hagytam hogy vigyen magával a hullám, utána meg sem próbáltam felállni, mert féltem, hogy elrontom ezt a csodás érzést egy jó nagy eséssel. Mikor kezdtem lelassulni csak elengedte magam, és hagytam, hogy a vízbe zuhanjak. Egy hatalmas vigyorral a fejemen jöttem a felszínre és csak sikítottam örömömben. Azt hittem kiugrik a szívem a helyéről, felejthetetlen érzés volt...
Sajnos nagyon sokan szörföznek Waikiki Beachen, és ezzel együtt sok a hülye is... Volt, hogy csak feküdtem a deszkámon és egy idióta, seggfej hátulról nekem jött, és utána még neki állt feljebb, hogy miért vagyok ott. Közöltem vele, hogy tanulja meg kormányozni a deszkáját és csak ezek után ugasson. Hogy teljes legyen a kép, mérgemben még el is küldtem egy melegebb éghajlatra, és csak utána jutott eszembe, hogy innen nincs igazán hova menekülnöm, de éppségben megúsztam a kis incidenst. :)
Volt, hogy 10 percig tök sima volt az óceán felszíne, mondom én ezt már nem hiszem el. Ez egyfajta extrém sport vagy mi a szösz és abban a pillanatban úgy éreztem magam, mint egy nyugdíjas, aki heverészik a kis felfújható matracán. Megfordultam és elkezdtem befelé evezni nagyobb izgalmak reményében. Több se kellett, abban a momentumban megpillantottam magam előtt egy addig még sosem látott méretű hullámot és elfehéredett fejjel csak pislogtam rá, mint Csizmás Kandúr a Shreckben és csak két hang jött ki a torkomon, hogy "O-óóó"... Nagyon jól tudtam mi fog történni, csak arra volt időm, hogy erősen megkapaszkodjak a deszkámba, lehajtsam a fejem és próbáljak életben maradni. :D Akkora ereje volt a kis édesnek, hogy a deszka az égbe repült én pedig rövid időn belül a vízbe, de olyan erővel, hogy azt se tudtam épp hol vagyok. Csak annyit éreztem, hogy háromszor megpördülök, a lában valahol az egekben és csak szürcsölöm az óceán vizét, mintha csak koktél lenne. Igyekeztem minél gyorsabban megtalálni a viz felszínét, hogy levegőhöz jussak. Ekkor egy kicsit megijedtem, hogy úr Isten mi volt ez? Ez mégsem olyan, mint egy délutáni krokettezés. Pont elötte gondolkoztam, hogy milyen jó lenne kipróbálni magam Sandy Beachen, ahol fürödni ugyan nem lehet az 5 méteres hullámoktól, de szörfözni azt nagyon kellemesen. Ez volt az a pillanat mikor minden efajta gondolatomat kitöröltem a fejemből, amíg meg nem tanulok normálisan szörfözni. Az utolsó hetemben pedig ott fogok graduálni. :D
Szerencsére vagyok olyan kitartó, hogy nem megy el a kedvem ilyen könnyen a dolgoktól. Hamar visszapattantam a deszkámra és csak eveztem befelé a messzeségbe. Persze Mörfi törvényei most is kihatottak rám. Végig mikor szemben voltam, alig bírtam megmaradni a deszkámon, csak úgy huzogattam fel fél percenként a bugyimat, hogy le ne vigye a hullám. :D Mondom ezt nem hiszem el... Majd megfordultam, hogy akkor most jól meglovagolok egyet erre nem tükör simává változik a víz.... Na ekkor kezdtem anyázni. :D Mindezek után következett egy jó negyed órás kis relaxálás. Már rendesen begörcsölt a nyakam a hátrafele nézéstől, mikor megpillantottam az "nagy Ő-t". :D Elkezdtem irgalmatlanul evezni a part felé, majd éreztem hogy felkap a hátára és már nem menekülhet. Lassan lábra álltam és nem hittem el ami történik. Mondom várjunk csak egy kicsit... Ez az első napom, ez nem mehet ilyen könnyen! :D Körülbelül 5 másodpercig élveztem, hogy tudok szörfözni, majd egyensúlyomat vesztve eldőltem a vízbe. Ez az érzés minden várakozást megért. :)) Ezután már nem igazán volt szerncsém meglovagolni semmit, csak folyamatosan eveztem és vártam, eveztem és vártam. Viszont a 2 óra nagyon hamar elment, és rendesen ki is fulladtam a végére. Izomlázam sajnos csak a kezemben volt, de azon vagyok, hogy inkább a lábamban érezhessem azt, mert akkor tudni fogom, hogy igen, már tudok szörfözni. :)
Van még kicsit több, mint 6 hetem profivá válni. A legfontosabb, hogy végig élvezze az ember, és akkor nem lesz probléma. :) Nagyon megtetszett ez a sport és azon leszek, hogy minél többet tudjak menni gyakorolni a partra ezen a mesés helyen. :)
