Na szép jó napot mindenkinek!
Lássuk csak merre jártam a hétvégén... Jah igen, búvárkodni. :D A változatosság kedvéért ez is fantasztikus volt. Az ismerőseimnek mondanom sem kell, hogy imádom a vizet, szinte a víz alatt nőttem fel, nemcsoda hát hogy előnyben részesítem azokat a helyeket és programokat, ahol vízpart mellett lehetek és meleg van. A legnagyobb álmom volt eljutni Hawaiira és úszni a delfinek között. Örömmel jelentem, hogy 23 évesen az álom valóra vált! Ezekután már csak olyan apróság jár a fejemben, hogy megkerüljem egyszer a Földet és végezetül bejárjam a Melanéziát, Polinéziát és Mikronéziát. Remélhetőleg egyszer kivitelezhető lesz a dolog. :)
Pénteken volt egy kis megingásom a kint létemmel kapcsolatban. Sokan csak azt gondolják milyen jó nekem, hogy ilyen helyen élhetek, ennyi ideig. Persze ez így is van, és nagyon boldog vagyok, hogy megadatott nekem ez a lehetőség, de abba nagyon kevesen gondolnak bele, hogy ebbe az egészbe egyedül vágtam bele és nem kis időről van szó. Mindenhol egyedül kell, hogy megálljam a helyem, senki nincs ott, hogy egyengesse az utamat. Az már csak egy plusz dolog, hogy így sikerült irányítanom a kis életemet itt kint, hogy ennyi helyre eljutottam. Nem is ismerek még olyat, aki ennyi helyet bejárt az EF mellett. Általában emberek kimennek egy helyre 9 hónapra úgy hogy mellette alig mennek valahova és az összes költőpénzüket partyzásra költik el és maximum 2 levelt lépnek előrébb. Na én nem ezt az utat választottam és lehet rosszindulatúan irigykedni ott Dorogon meg egyéb helyeken, de hogy őszinte legyek akik így állnak hozzám azoknak általában annyi eszük sincs, hogy lejussanak a Balcsira egy hétvégére. Sajnos Dorog nem csak az égetője miatt bűzlik, hanem a sok kretén lakosától is. (És tisztelet a kivételnek, mindenki tudja kikre gondolok!) És bevehetitek azt a néger bizonyost, amit pletykáltok rólam... Másfelől pedig üzenem annak az illetőnek, aki azt terjeszi kicsiny kis hazánkban, hogy én futottam/futok utána, hogy jobb dolgom is volt/van, mint vesztesekkel foglalkozni, és nyugodtan ki lehet törölni a "piros napos ünnepeket" a naptáradból. Nem véletlenül lettél kidobva. Álmodozni lehet, szánalmas paraszt! :D Hihetetlen, hogy van még valaki, aki elhiszi a hazugságaidat! :D
Ennyivel le is zártam az ilyen embereket! Jól vagyok, köszöntem!
Témánkhoz visszatérve, szombaton fogtam magam és elmentem egyedül könnyűbúvárkodni. Otthon is olyan voltam, ha valahova el akartam menni, akkor elmentem egyedül is. Ha épp mozizni támadt kedvem, akkor elmentem moziba egyedül. Tök mindegy csak csináljak valamit, sosem voltam az a típus, aki másoktól függ egész életében. Szerencsére ez kint csak erősödött, úgyhogy fogtam magam péntek délután elmentem egy utazási irodába és befizettem másnapra egy könnyűbúvár túrára. Este igyekeztem korán lefeküdni aludni, ami olyan hajnali 1 órát jelent, de mire ott voltam, hogy elalszok megjelent a szobatársam és egy barátnője full részegen. Próbáltam tovább aludni, mire hangos zörej hallatszott. Felkeltem megnéztem ki az, erre egy csapat fiatalkorú állt az ajtóban a szobatársamat keresve. Hátranéztem, az ágy üres volt. Mondom nincs itt akit kerestek, erre balra kinyílt a fürdőszoba ajtó és abban a pillanatba a tömeg beözönlött a szoba ajtón. Na mondom ez is szép ki estének ígérkezik. Félálomban visszabotorkáltam az ágyamhoz, hátha ellhalgat ez a sok amatőr alkoholista és majd el tudok aludni, de a zaj nem csitult egészen hajnali 4-ig. Próbáltam velük közölni, hogy attól nem lesz jobb, ha aszisztálnak a haldoklásában, hagyják szerencsétlent aludni aztán majd holnapra jobban lesz. Hihetetlen, hogy körülbelül 10 ember sürgött forgott fel alá a lakásban egy kis rosszullét miatt. Na mindegy, rég voltam már 18. :D Végül sikerült kerek 4 órát aludnom a kis kirándulás előtt.
Reggel sikerült időben felkelnem, de valahogy nem volt olyan jó neki indulni így a kis utazásnak félig lógó fejjel. Mindenesetre felszálltam a buszra és az a meglepő, hogy rengeteg olyan ember van, akik egyedül jöttek el erre a túrára, sőt mi több Hawaiira is. Nem kell ehhez se pasi, se barátok, hogy az ember jól tudja magát érezni, ha ezek mégis ott vannak melletted az csak egy pozitívum, de nem feltétel. (nekem...) Amint felszálltam a buszra máris megismerkedtem egy egyedül utazó hölggyel San Franciscoból. Nagyon jól elbeszélgettünk az odafele úton, viszont a hajón egyedül élveztem a hullámokat. Kicsit fáradt voltam beszélgetni egész nap, úgyhogy behelyeztem magam a hajó orrába. Egy kis hajóval mentünk egy nagyon kedves és tréfás legénységgel Oahu sziget csendesebb partszakaszánál. A kapitány úr egy szimpatikus, jóképű fiatal ember volt, aki mindig figyelmesen megkérdezte, hogy jól érzem-e magam. :) Persze a válaszom mindig igen volt, nem is csoda azok miatt, amiket láttam.
Az első megállónk egy hajóroncs volt az óceán fenekénél, ahol ezernyi hal úszkált körülöttem. A kis waterfroof kamerát persze végig a kezemben tartottam, mint a kis kínaiak. Alig bírtam ide oda kapkodni a fejemet, hogy mindent lássak, ami körülöttem történik. Volt ott fekete haltól a zebracsíkosig minden. Találkoztam a Némóból az öreggel is. Nagyon kis csinos volt, jól tartja magát a korához képest. :D Egy sárga mellény volt rajtam, ami igencsak kezdett már idegesíteni pár perc után. Imádok szabadon úszkálni a mélyvízben. Hamar le is kaptam és egy kicsit mélyebbről is megnéztem a roncsot a tenger fenékén. Jó érzés volt szabadon lubickolni azzal a rengeteg hallal. Ahogy videóztam őket, volt egy kék hal nagy csőrszerű szájjal, aki jött fel a mélyből és támadta meg a többieket. Először csak megijedtem, hogy mi a francot keménykedik, még ki se tudna harapni egy szőrszálat se belőlem azzal a dudli szájával. :D Aztán szép nyugodtan videóztam őket tovább. Körülbelül 20 perc, fél óra után visszaszálltunk a hajóra majd figyeltük szép lassan, ahogyan a delfinek ugrálnak a vízben.
Második állomásunk egy teknősbékucis hely volt, ahol szintén bementünk a vízbe búvárkodni. Mindig sikerült jó helyen lennem, és észrevennem a tekit a víz alján. Azon a részen csak én voltam egyedül, és csak figyeltem, hátha gondol egyet és felúszik a víz felszínére a kis édes, erre nem megindul felfelé? :D Pont előttem úszott el a nagydarab testével. Könnyed evezgetéssel jött a felsznre, mintha ott se lennék. Egy karnyújtásnyira úsztam oda hozzá, de nem érintettem meg, mert mindenkinek szüksége van egy kis magánéletre. :) Nem akartam szegényt zaklatni, de a tudat, hogy ott úszkálok egy óriás teknősbékával, minden érzést felülmúlt. Amint valaki észrevette, hogy ott van a békuci a víz felszínén, egyből jött mindenki, és szegényke meg le kellett, hogy vonszolja magát a tengerfenékre.Aztán úszkáltam egy kicsit tovább, hátha meglátok egy másikat, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy úszik felfelé egy. Hamar oda is mentem közel hozzá, és csak csodáltam őt. Elképesztően gyönyörűek ezek az állatok. Fantasztikus érzés volt átadni magam a természetnek. Persze nem telt el sok idő és őt is észrevették a többiek és jöttek, mint szarra a legyek. Na mondom pazar... Az ember már nem úszkálhat nyugodtan egy teknőssel, anélkül, hogy ne támadják le a kínaiak. :D
Harmadik állomásunk pedig egy delfinvidék volt, ahol a hajóval próbáltak a lehető legközelebb menni hozzájuk, és kidobálni az embereket. Az volt a lényeg, hogy hirtelen kellett kiugrani a hajóból és csak nézni lefelé a mélybe. A delfinek szeretik a mély vizet, és ahol kiszálltunk, ott nem is láttam az alját az óceánnak, de hihetetlenül tiszta volt a víz. Amint elmentek a kis levegőbuborékok az ugrás keletkeztében, megpillantottam magam alatt vagy tíz delfint. Nem mozdultak, csak vártak egyhelyben a mélyben. Nem akartam közelebb menni hozzájuk, csak csodálni a szabadságukat. Hirtelen elmosolyogtam magam és boldog voltam, hogy ott lehetek velük. A következő alkalommal szeretném majd kipróbálni az oxigénpalackos merülést. Minden vágyam, hogy egyszer kiprobálhassam. Imádok a víz alatt lenni, akár csak úszni vagy bukfencezni, fantasztikus azonosulni a víz adta örömökkel. A szörfözést is próbálgatom, amint van időm, de nem a legkönnyebb azt be kell, hogy valljam. Nem egyszerű elkapni a hullámokat és meg is lovagolni őket állva. De ha sikerül... Nincs is jobb érzés annál. :) Csak siklani sebesen, amíg el nem csitul a hullám ereje. Nem csodálom, hogy az emberek odavannak ezért a sportágért.
A San Franciscoi nővel e-mail címet váltottunk, aztán majd csak jól jön még ez a kis ismerettség is egyszer, hacsak az angol gyakorlása végett is. Akárhova megyek, mindenhol rengeteg érdekes embert ismerek meg nagyon hamar. Azt hiszem a szocializálódással nekem nincsenek problémáim, csak már egy kicsit elfáradtam az iskolában. Lassan 7 kerek hónapja koptatom minden hétköznap a padokat. Jó lenne már egy kicsit pihenni. Nem jártam ennyit suliba már vagy 5 éve, a középiskola óta. :D Ennyiből jó egy fősuli vagy egy egyetem.
Kezdem érezni, hogy lassan a suli végéhez érek, ugyanis 3. napja álmodom ugyan azzal, hogy otthon vagyok és minden a régi. Csak unatkozom és nem akarok senkivel találkozni, és egy dolog jár a fejemben, hogy visszajöjjek ezekre a helyekre, ahol jártam. Tényleg utáltam már azt, ami volt mielőtt kijöttem. Annyira jó most egyedül, hogy ha hazamegyek csak a barátaimra és a családomra vagyok hajlandó időt áldozni. Ők már mindannyian nagyon hiányoznak. Malaccal minden nap beszélünk msnen, és tervezgetjük a welcome partymat, amit még magam sem tudok mikor lesz. Nem is szeretném elárulni, hogy mikor megyek haza. Majd észreveszitek, ha otthon leszek. Na most pusziltam mindenkit! Sziasztok! ;)
