1. nap
Pénteken késő délután jöttek értem a srácok. Nagyjából ugyan azokkal mentem, akikkel a Six Flagsban voltam. Robi a magyar srác, Antony (francia), Dirk és Christian (from Germany:)
Körülbelül 5 órás autóutat végigszenvedve megérkeztünk a csodálatos Las Vegasba. Az egész város fényárban úszott, ahogy azt a filmekben is látjuk. Maga a város óriási, de a Las Vegas Bulvar mindössze néhány kilométer, ahol a főbb látványosságok találhatók. Egymás után sorakoztak a híresebbnél híresebb luxus hotelek, csodálatos fényreklámmal feldíszítve. Az utcákon óriási élet volt, az emberek jártak egyik casinoról a másikra. Teljesen olyan érzésem volt, mintha valami álomban lennék. Ha ez most álom, akkor kérlek fel ne ébresszetek! :)
Először úgy volt, hogy a New York New Yorkban szállunk meg, de aztán Startosphere lett belőle. Nagyjából egy színvonalú szállodákról van szó, csak valamiért a fiúk az utóbbit választották nekem meg mindegy volt, csak eljussak Vegasba. Éjfél körül megérkeztünk a szállodába és az első pillanatban mikor beléptem csak pislogtam, mint hal a szatyorban, nem hittem el amit látok. Az egész szint tele volt póker asztalokkal és mindenféle játékgéppel, amit csak el tudtok képzelni. Több se kellett nekem, egyből elkezdtem rángatni az egyik félkarú rabló karját, de sajnos nem mozdult meg, mert ahhoz pénzt is kellett volna bele dobni. Egészen az utolsó estig nem is játszottam semmivel, valahogy engem a látványosság jobban érdekelt, mint ezek a gépek.
Becsekkoltunk a szállodába, ahol két nagyon szép egymással szemben lévő szobát kaptunk. A szobánkból kellemes kilátás nyílt a városra. Remélem mondanom sem kell, hogy egyedül aludtam. Tudom egyeseknek furcsa, ha az ember fiúkkal barátkozik, de hát Istenem… ha egyszer csak bennük van élet?! Az első este korán lefeküdtem aludni, mert másnap kora reggel indultunk a Grand Kanyont megnézni. Robiék még lementek egy kicsit játékgépezni, amiből aztán az lett, hogy hajnali 5-kor megérkeztek, hogy akkor indulhatunk. Semmit nem aludtak, mert úgy gondolták majd a kocsiban kialusszák magukat.
2. nap:
Hajnali 5 órakor nekivágtunk a nagy útnak, ami a GPS leggyorsabb útvonala szerint körülbelül 6 óra volt, amiből aztán lett 8 is a pihenőkkel együtt. Kora reggel már lehetett érezni a sivatagi meleget Vegasban, ami egyre csak nőtt az első megállóig. Az első megállónk egy víztározó volt Arizona államban, ami Las Vegas vízkészletét látta el. A semmi kellős közepén egy óriási hidat építettek a sziklás hegyoldalban, ami alatt egy folyószerű valami volt. Számomra elképzelhetetlen volt mit keres a sivatag kellős közepén egy gyönyörű kristálytiszta folyó. Egyszer láttam a Spektrumon egy dokumentumfilmet, ami Las Vegas vízellátásáról szólt. A világ legmodernebb technológiájával forgatnak vissza minden egyes csepp vizet a vízellátásba. Mivel Las Vegas a sivatagban található, így nagyon meg kell becsülni azt a kevés vizet, ami rendelkezésre áll. Reggel 8-kor körülbelül 30 fokos fülledt meleg volt, azt hittük mire odaérünk a Grand Canyonhoz meg fogunk halni a hőségben, ami aztán nem így lett, mert hamarosan elkezdett esni az eső. Mire odaértünk a Canyonhoz, addigra lett körülbelül 10 fok, aminek nagyon örültem, mert semmi meleg ruhát nem pakoltunk be magunknak. Igazából érdekes volt az út, mert csomó ideig csak sík felületet láttunk, sehol egy kis bucka vagy hasonló. Megálltunk a híres 66-os úton egy német étterembe megebédelni, ami szintén a semmi közepén az út mellett volt. Nem is értettem, hogy bírnak egyesek ilyen helyen élni. Tényleg órák hosszat jöttünk és semmi nem volt a közelben, maximum egy-két farm. A 66-os útról azt kell tudni, hogy Los Angelesből indul egészen Chichagoig. A német srác miután befejezte a sulit San Diegoban, meg akarja majd tenni ezt a távot autóval. Kívánok neki sok szerencsét. Szüksége lesz rá. :D Ebéd után kaptunk egy kis prospektust a Canyonról, amiről aztán kiderült, hogy körülbelül 4 órát autókáztunk fölöslegesen, ugyanis 8 órát utaztunk csak odafele, ami eredetileg csak 4 óra lett volna, csak a drága GPS rendszerünk a leggyorsabb útvonal alapján ezt az utat ajánlotta. Hamarabb odaértünk volna, ha a legrövidebbet válasszuk. Szóval volt anyázás rendesen. :D
Kellemes 8 órás autózás után megérkeztünk az utunk végcéljához a Canyonhoz. Valami elképesztő volt, mert mindaddig a pillanatig azt hittük rossz helyen járunk, míg meg nem pillantottuk a csodálatos völgyet telis tele hatalmas heggyel. Ami érdekes volt számomra, hogy abszolút nem láttunk utunk során a közelben egy darab hegyet sem, egyszer csak ott volt több száz, csak a semmiből. Fantasztikus látvány volt. Mivel a Skywalk-hoz még plusz 4 órát kellett volna kocsiban ülnünk ezért azt mondtuk azt inkább most kihagyjuk, de így is Pazar volt a látvány, mindenképp megérte elkocsikázni oda. A Nemzeti Park is csodálatos volt, az erdő közepén vezetett az út minket, az út mentén rénszarvasok legelésztek. Tiszta Maci Laci feelingem volt. Elképzeltem, ahogy viszi a turisták piknikes kosarát a kis odújába. :)
Maximum fél órát lehettünk a Canyonnál aztán indultunk is vissza Vegasba. Hazafele már okosabbak voltunk és csak 4 órát kellett utaznunk.
Este kirittyentettük magunkat a partyhoz és zúztunk az éjszakába. Robi és Anthony leültek valami asztalhoz szerencsejátékozni, én meg Christián pedig kerestünk valami alkoholforrást. Nem is kellett sokáig keresgélnünk, rögtön a hotel 2. emeletén megtaláltuk a Fat Tuesday-t. Épp egy másik fiatal társaság is szomját kívánta oltani ezen a nemes helyen és tőlük kaptuk a tanácsokat, mit érdemes megkóstolni. Vettünk is rögtön egy literes Strawberry vodkás jégkását aztán valami kocsonyaszerű piros löttyöt itattak meg velem a csajok, amit először azt hittem inni kell, mert ugye ezt úgy szokás, de kiderült ezt az italt enni kell. Volt is nagy meglepetés mikor nem akart a számba folydogálni az az Isteni nedű. Nagy felbátorodásunkra fogtuk magunkat és felmentünk a Stratosphere kilátójába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Las Vegas Blv-ra. A kilátó tetején 3 rider található, az egyik egy hullámvasútszerű építmény, ami ugyan csak olyan 10-15 méter hosszú lehet, de az alatt a kis távon is bemegy az embernek a bugyiba, mert egyszer csak elindulsz lefelé a mélybe, és úgy érzed, hogy lezuhansz Vegasra. A másik az egy körhinta, ami szintén a magasban centrifugálisan pörget, a harmadik pedig egy torony, ahonnan egyszer csak egy ülésben ülve zuhangatsz össze vissza. Az adja meg a különlegességét, hogy iszonyat magasból kémlelheted a világot magad körül.
A toronyból leérkezve a többiek rendeltek egy limuzint és elmentünk egy órára körbe Las Vegasba. Hihetetlen gyönyörű volt éjszaka Vegas. Csak ámultam és bámultam. Persze az utunk előtt még betankoltunk egy kis sziruppal és a hangulat már biztosítva volt a limoban is. Hívtuk a többieket is, de ők leragadtak valahol játszani. Egyedül Dirk ült a bárban, csak iszogatott, mint az öregek, oda is szaladtam rögtön hozzá, hogy hellóóóó sziaaa szevaaaasz, gyere már velünk partyzni, és azzal a lendülettel a fele jégkásám ráborult a ruhájára. :D Szegénykének ezek után már nem is volt kedve semmihez. Így maradtunk 6-an, 2-en Chrissel és az újdonsült barátainkkal. Félúton megálltunk a Welcome to Las Vegas táblánál készíteni pár képet. Nagy kényelmünkben persze a földön fekve tettük ezt meg. Nehogy már minden olyan szokványos legyen. :D A limo party után visszamentünk a hotelbe és még megpróbáltunk egy kis bulit kreálni magunknak, de sajnos már ki volt pusztulva minden hely. Eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha felkeresnénk az úszómedencét, hátha van még ott valami, de sajnos az is zárva volt hajnali 4-5 fele, szóval maradt az elkeseredett Shreckes nézésünk a zárt kapukra. Kénytelenek voltunk elfogadni, hogy ez az este most ennyi volt és közöltem a többiekkel, hogy én mentem aludni.
3. nap
Másnap délután kettő felé összeszedtük magunkat, lementünk ebédelni egy a hotelben lévő étterembe. Tipikus régi stílusú amerikai étterem design-ja volt, és a pincérek negyed óránként elénekeltek egy régi számot Elvistől és a többiektől. Nagyon jó kis hangulata volt az egésznek. Az étel is elég jó volt. Ebéd után a srácokkal megkerestük a hotel legfelső emeleti medencéjét, amiről utóbb kiderült, hogy topless medence volt. Ezt akkor tudtam meg mikor a plakáton megpillantottam a kötelező viseletet lányoknak. Azzal a lendülettel fordultam is vissza a lift irányába, én valahogy megelégedtem a normál medencével is egy kicsit lejjebb a 8. emeleten. A délutáni heverészés után összeszedtük magunkat az estére és elmentünk megnézni pár híresebb hotelt a Las Vegas Bulváron. A Belaggio Hotel előtti tavon negyed óránként vízi show-t tartottak, ami valami elképesztő gyönyörű volt. Készítettem róla egy videót, de annyira nem tudja visszaadni azt az érzést, amit ott éreztünk.
Nagyjából az összes híresebb hotel egy kupacon van, szóval nem kellett sokat menni a fényképezgetésükhöz. A városnézés után visszamentünk a Stratospherebe, majd onnan startoltunk bulizni. A Vegasi érzést biztosítottuk hatalmas Fat Tuesday-es itokával, majd limoba pattantunk és rövid városnézés után a Playboy Moon Club-nál folytattuk az esténket. Itt Vegasban nem nagy cucc limot bérelni, mert kb egy árban van a taxival, csak a taxis nem köröz velünk jobbra, balra a városban. Viszont tök jó érzés volt limoval érkezni a clubhoz …Vegasban. Otthon nem lenne szerintem ekkora feelingje a dolognak, ha például leugranánk Bed Beachre. Azt hiszem Palm hotel volt a hotel neve, ahol a Playboy Club található, de passz, nem vagyok benne biztos. Két szintes volt a hely az épület legtetején. Az alsó szinten playboy nyuszik szolgáltak ki, még a DJ is playboy nyuszkó volt. Szerintem elég vicces, ha egy ilyen kaliberű nő megpróbál valamit alkotni a DJ pult mögött, inkább a pult alatti rész való neki. :D Nem is voltak valami sokan azon a szinten, max egy két kiéhezett milliomos pasi. Hamar fel is mentünk a második szintre, ahol house zene szólt, tele velünk egykorú fiatallal. Eleinte a srácokkal voltam, aztán csak elmentem egyszer mosdóba és úton útfélen meghívtak valamire inni. Nagyon sok emberrel megismerkedtem aznap este, sikerült is praktizálnom az angolt rendesen. A felső szinten kimehettél a terasz részre, ahol szintén ment a zene, az emberek táncoltak, ráláttál az egész városra és áhh csodálatos volt. Akkora hangulata volt az egésznek, hogy ezt csak Vegas tudja. Tényleg igaz amiket a filmekben mutatnak Vegasról, vagyis nem igazán arra gondolok, hogy miket csinálnak az emberek, hanem, hogy milyen szórakozási lehetőségek vannak. Elképesztő. A város tele van kaszinókkal, diszkókkal, és egyéb nyalánkságokkal. Az utcán rendes reklámpólókban szórólappal futtatják a kurvákat. Itt nem kell véka alá rejteni az ilyen dolgokat. Lazán, mintha cipő leárazásról lenne szó a Nyugati téren. :D Az utcákon simán elmászkálhattál akár éjjel akár nappal, abszolút biztonságos a város ennek a része. Isteni idő van reggel délben és este is. Persze nappal nem nagyon lehet kibírni vízpart nélkül, azért érezhető a sivatagi meleg.
A Playboy Clubból a buli végén átnéztünk a Belaggioba, aztán mentünk is haza. Beültem a taxiba és elkezdtem beszélgetni a sofőrrel, hogy szereti-e a munkáját, mióta van itt, stb stb. Egyszer csak megkérdezte honnan jöttem, és mondtam, hogy Magyarországról, erre megszólal, jó akkor innentől kezdve beszélgethetünk magyarul is. Mikor megszólalt magyarul azt hittem agybajt kapok. Akkor valahogy annyira hihetetlen volt, hogy pont egy magyar taxisofőrt fogok ki. Egy 26 körüli srác lehetett, fárasztottam is rendesen a hülyeségeimmel. Kiderült, hogy az öccse a mellettünk lévő településen lakik, na akkor mondtam, hogy ilyen nincs. :D Mondom a velünk párhuzamos utca az már Szentiván. Milyen kicsi a világ…
4. nap
Másnap reggel ugyan úgy felkeltünk, lementünk enni, majd fürdeni a medencéhez, délután pedig újra szállodákat nézegettünk a bulváron. Nappal is nagyon szép a város, az utca tele van turistákkal. Éjjel nappal van élet a városban. Bementünk az m&m’s házba, sok se kellett nekem egyből zacskóhoz nyúltam, mint a technokol szipkás drogosok és elkezdtem töltögetni mindenféle színű m&m’s csoki golyókkal. Örültem, mint majom a farkának, gondoltam nem eszem meg egyből, majd szépen lassan minden napra hagyok egy kicsit, erre az utolsó nap mielőtt indultunk haza nem kiszóródik az utcára… Azt hittem ott lövöm le magam és élettelen testemmel a golyók közé vetem magam.
Este a fiúk valami sztriptíz showra mentek, a csapat másik fele meg az Oroszlán Királyos musical-re, engem valahogy egyik sem érdekelt, úgyhogy elhatároztam, hogy végre játszani fogok valamivel, ha már itt vagyok Vegasban. Engem valahogy sosem kötöttek le ezek a dolgok, és nem is nagyon értek hozzájuk. Szántam rá 30 dollárt, legalább elmondhatom, hogy játszottam Vegasban. Leültem egy félkarú rabló elé, beraktam a pénzt és csak nyomogattam egy darabig. Volt, hogy egy csomót adott a gép aztán semmit. Meguntam kb fél óra alatt, ez alatt el is ment a pénz, aztán fogtam magam és körbenéztem a szállodában. Még felnéztem egyszer utoljára a kilátóba és mentem lefeküdni. Az a látvány onnan felülről… Gyönyörű volt. Alig bírtam otthagyni.
5. nap
Másnap még vásároltam pár ajándékot az otthoniaknak, kicsit medencéztünk, aztán indultunk is haza. Az egész úton csak a nagy semmit láttad. Kopár hegyek teli kaktuszokkal, életnek nyoma sincs. Több száz kilométeren keresztül még egy benzinkutat se lát az ember. Eszméletlen volt Vegas. Ha tehetitek, látogassatok el oda. Egy életre szóló élményt nyújtott nekem.
Grand Canyon
Las Vegas - Stratosphere Casino
Stratosphere kilátó
Fat Tuesday
