Mióta kint vagyok Amerikában először érzem igazán, hogy rohadtul unatkozom. A mai napom eljutottam addig a pontig, hogy azt hittem kiszaladok a világból. Közel jártam ahhoz, hogy valakit jól szájba csapkodjak. Már kínomba nevettem magamon milyen hülye vagyok, ennyire bezártság érzésem van itt a nagy Amerikában. Komolyan olyan érzés van bennem, mint aki idő előtt nyugdíjba ment. Rámférne már egy jó kis tombolás egy jó buliban, azt hiszem erre nem is kell sokat várnom, ugyanis péntek délután startolunk Las Vegasbaaaa!!! Hogy mik az előrejelzések? :D Azt hiszem aki járt mostanában a mozikban az sejtheti mi folyik ott. Van most egy új film a mozikban ami Vegasban játszódik, igaz még nem láttam, de majd idővel arra is sor kerül. Végülis minek lessem, mikor ott is lehetek??? :D Medencés partyk, partyk, partyk, partyk és partyk... töménytelen mennyiségben. Talán még sosem vágytam ennyire arra, hogy elmehessek bulizni. Négy kemény nyugdíjas hét után végre kirúghatom a ház oldalát. Állítólag már eleve úgy fogadnak a hotelben, hogy egy literes tölcsért a nyakadba akasztanak tele alkohollal egy hosszú szívószál és megvan a harmónia. Igen, ez kell nekem... :P Lehet mire hazaérek pont az ellenkezőjét mondom majd 5 nap tömény bulizás után, na de ne szaladjunk ennyire előre. :DD
Mostanában szabad óráimban eljövök a Starbucksba tanulni és internetezni. Itt az ember akarva akaratlanul szóba elegyedik másokkal, így volt ez velem is. Már két idősebb bácsival ismerkedtem meg itt, akikkel órák hosszat beszélgettem. Hihhetetlen, de igaz, beszélgettem! :D Az egyikőjük filozófus a másik pedig sejtkutató professzor. Na igen, néha kemény volt megérteni szakmai dolgokat, de azért elboldogultam. Nem szégyen, ha az ember visszakérdez, hogy ez és ez mit jelent. A filozófus bácsival az emberi viselkedést tárgyaltuk, egy kis játék segítségével megmondta ki is vagyok valójában. Nagyon ügyesen rátapintott a fő tulajdonságaimra. Erős személyiségnek jellemzett, aki tele van célokkal, sokszor szeret belecsapni a dolgok közepébe, és nem szeret apránként lépkedni. Alapjába véve meg vagyok elégedve önmagammal. Röviden ennyi. Van benne igazság. Beszélgettünk kicsit Miamiról és az ottani életemről. Kicsit úgy éreztem magam, mint a pszichológusnál, de nagyon jól esett kibeszélni dolgokat amik a lelkemet nyomták. Nagyon okos tanácsokkal látott el az élettel kapcsolatban, amiket majd alkalmazni is fogok. A másik bácsival a munkájáról beszélgettünk és arról hogyan alakult az élete. Érdekes megismerni ilyen idős és okos embereket, mert nagyon sokat tanulhat tőlük az ember. Az utóbbival elmentem egy reptérre, ahol megmutatta a magán repülődépét és mondta, ha jobb idő lesz elvisz egy California körútra, de nem merek elmenni, így is kockázatos, hogy össze vissza repülgetek Amerikában. Szóval azt hiszem ezt kihagyom, de mindenesetre nagyon jól hangzik. A másodpilóta ülésen ülhetnék míg repülünk. Nem sokszor adódik ilyen az ember életében, de nem is akarom, hogy ez legyen az utolsó alkalom. :D Sosem ültem még ilyen "kicsi" repülőgépen, ráadásul annyira még nem ismerem az illetőt, hogy megbízzak benne. Na mindegy... csak beszélem le magam, gondolom ez észlelhető is. :DD Szóval nagyjából ennyit rólam, megyek vissza szótárazni egy kicsit. Minden jót addigis! Puszika!
