Egyre fájdalmasabb a búcsúzás. Azt hinné az ember, hogy az idő már megedzette érzelmileg és már nem sír mikor a barátai elmennek. Boldog, hogy megismerhette őket. Mégis mikor búcsúzásra kerül a sor, ott van bennem ez az érzés, hogy talán most látjuk egymást utoljára. Egy biztos, ha találkozunk is már semmi sem lesz ugyan olyan, mint amilyen itt volt. Ez alatt a 8 hónap alatt rengeteg embert ismertem és szerettem meg. Gyönyörű időszak ez mindannyiunk életében. A legfájdalmasabb mikor szerelmeseket látsz szétszakadni egymástól. Ma nagyon sok embert búcsúztattunk és a szemem még mindig könnyes mikor rájuk gondolok. Sokan nem értik ezt az érzést, hogy pár hetes ismeretség után is képes valaki ennyire belopni magát a másik szívébe. Én csak abban reménykedem, hogy valaha még találkozok néhányukkal és nevetünk majd a jobbnál jobb sztorikon, amik itt történtek. Hiányozni fog ez az élet, a hely, a barátok… minden. Jövő héten már engem búcsúztatnak, már amennyien maradtak a régiek közül. Megpróbálom az utolsó hetemet minél kellemesebben eltölteni. Most már tényleg hamarosan találkozunk! ;) Az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyik felem menne, a másik maradna. Remélem otthon is jó lesz azért. Várom, hogy lássalak Titeket! ;)
