Szombaton ismét egy polinéz túrán vettünk részt, de ez már egy egész napos program volt. Féltünk, hogy megint egy kicsit unalmas lesz nekünk ez a program, de minden várakozást felülmúlt ez a nap. Egyszerűen tökéletes volt. Olyan utakon mentünk odafelé, hogy az valami mesébe illő volt. Azok a hegyek, esőerdők… Egyszerűen fantasztikus volt a látvány. A hegyek túloldalán forgattak több filmet is, többek között a Jurassic Parkot és a Lostot. Mikor ezeket a filmeket néztem, akkor azt hittem mindig fel van turbózva a környezet számítógépes technikával, de azt kell, hogy mondjam élőben még szebb. Elképesztő partok mellett haladtunk el. A parttól nem messze ici-pici szigetek voltak, ahova akár el is lehetne úszni. Ezen a partszakaszon állítólag télen hatalmas hullámok vannak, de a nyári időszakban olyan, mint egy kis öblös rész.
A park maga nagyjából ugyan arról szólt, mint a polinéz est. Szám szerint 7 szigetcsoport mutatta be a kultúráját, de persze itt már sokkal részletesebben szemléltették magát a környezetet, ahol élnek. Erről készítettem egy kis videót is, amikor kenuval végigmentünk a folyón. Ez a rövid kis folyó a különböző kultúrák között ment végig valami eszméletlen szép növények között. Körülöttünk végig pálmafák, érdekes növények és régi kunyhók voltak. Az emberek jellegzetes bennszülött ruhákban voltak és szórakoztatták az embereket.
Polynesian Cultural Center
Az idegenvezetők nagyrészt a Honolului egyetemi diákok voltak, akik szabadidejükben dolgoztak az egyetem mellett. Mi egy nagyon kis aranyos srácot fogtunk ki, aki nagyon ügyesen vezette a kis csoportunkat végig a parkon. Sehol nem kellett sorban állni, mindenhova eljutottunk és minden show-t meg tudtunk nézni. Mindenki igyekezett egy kicsit humorosra fogni a kultúrájuk bemutatását, hogy az a gyerekeket is érdekelje. Annyira jól sikerült egy kivételével az összes, hogy mindegyiknél fogtam a hasamat a nevetéstől. Az az egy, ami nem nagyon tetszett az valószínűleg azért volt, mert szelektálva volt belőle a humor. Ők az Új-Zélandiak voltak. A legviccesebbek számomra a Fuji-szigetiek voltak. Kis fekete emberkék, kellemes kis szerkóban. Náluk az a szokás, hogy ők főznek otthon, nem a nők. Azt is bemutatták miért. Valószínűleg, ha egy nőnek kéne egy kókuszdiót meghámozni, az tartana 3 napig, míg egy férfinak csak pár másodpercig. (Na jó, nem a mai otthoni pasiknak) Ha valaki szereti a kókuszreszeléket, vagy a kókusztejet, az nagyon nagy élvezettel egye, vagy igya azt, mert nagyon kemény munkával készült. Persze, tudjuk a mai technikával már mindenre képes az ember, de ezek az emberek saját kezűleg készítenek mindent maguknak. Az biztos, hogy le a kalappal előttük.
Fiji Islands
Volt több hely is, ahová bevonták a közönséget is a műsorba. kihívtak 3 férfit a színpadra és tanították őket dobolni. Volt egy Denny De Vito karakterű emberke is, aki igencsak az élete utolsó szakaszában járt, de még mindig mosolygott, mint a tejbetök és látszott rajta, hogy tele van legbelül élettel. Egyedül volt ezen a programon, de szerintem nyaralni is egyedül jött Hawaiira. Kicsit sajnáltam, mikor másokat kért meg, hogy készítsenek a gépével pár képet róla, amíg tart a műsor, de az az érdekes, hogy több idősebb ember is volt így egymagában több programon is. Úgy látszik, attól még, hogy elfogynak körülöttük az emberek, ők még nem temetik el magukat. Ha idős leszek én is így szeretnék majd gondolkozni. Mindenesetre nagyon élvezte a bácsi, hogy szerepelhet és iszonyat viccesre sikeredett miatta a bemutató. Doboltak, mint az igazi bennszülöttek, ordítottak, mint a sakál, és úgy néztek néha, mint aki meg akar ölni valakit, igaz kevésbé sikerült nekik, mert kb mindenki röhögött rajtuk. :D Volt egy kínai srác, aki levette a pólóját is, hogy még hitelesebb legyen a műsor, de állítom nagyobb melle volt, mint nekem férfi létére. :D Még lötyögött is, pedig nem volt vastag a gyerek. Mikor dobolt még a csöcsei is rázkódtak jobbra-balra. Igazán nagyon gusztusos volt. :D Kis kínai gyerek mikor bevadul és hadonászik a dobverővel, nagyjából így tudnám leírni a történteket.
Vad emberek :D
Késő délután, ahogy bejártuk a parkot, beültünk vacsorázni az étterembe és Isteni tengeri herkentyűket és minden féle húsokat ehettünk kedvünkre. Volt egzotikus gyümölcstől kezdve sushi-ig minden. Annyira teleettem magam, hogy alig bírtam utána megmozdulni. Mióta kint vagyok nem sokszor ettem ilyen jót, mint itt. Vacsi után pedig egy másfél órás zenés produkcióra invitáltak bennünket, ahol az eddig bemutatott csoportok mutatták be hagyományos táncaikat. Annyira csíptek a szúnyogok, hogy azt hittem kiszaladok a néző közönségből. Volt egy nő, akiről nem tudtam eldönteni, hogy a show része, vagy tényleg megkergült, de szerintem az utóbbi, mert felállt a néző közönségből, beszaladt a színpadra és hátulról átkarolta az egyik táncos lányt és nem akarta elengedni, aztán többen odamentek hozzá, hogy fejezze be amit csinál, erre földhöz vágta magát a körülbelül 45 éves nő és elkezdett hisztizni a földön, aztán többen segítették ki a színfalak mögé. Elképesztő mik vannak. :D Lehet a szúnyogok miatt kapott hiszti rohamot. Fogalmam sincs, de valahogy semmi köze nem volt a műsorhoz.
Összefoglalva a napot hihetetlen jól szórakoztam és egyben rengeteget tanultam különböző kultúrákról. Annyira élvezem, hogy értem a nyelvet és értem a viccet. Együtt nevetek a többiekkel, nem pedig ülök kukán és csak nézek ki a fejemből és mikor nevet a többi, akkor csak pislogok körbe és azt se tudom, hogy mi van. Annak az időnek vége. Most már azt mondom megérte eljönni Miamiból szerencsét próbálni máshol is. Abszolút nem bánok semmit. Mindig annak a híve voltam, hogy minden okkal történik. Aki tud olvasni a jelekből az csak előrébb juthat az életben.
Vasárnap Kauai Beachre mentünk kajakozni Ericával. Ez csak egy fél napos program volt ugyan, de nagyon szép helyen jártunk. Elmentünk a sziget másik végébe egy kisebb csoporttal és kajakra szálltunk. (és most félre minden kisebbségi dumával :D) Nagyjából 2 órát eveztünk a türkiz kék óceánon, volt egy megállónk is egy ici pici szigeten, amit még pár százezer éve alakított ki egy vulkánkitörés. Életnek nagyon nyoma sem volt, csak egy két madarat láttunk meg egy nagyon érdekes növényzetet a talajon, ami ráadásul ehető volt. Nekem mondjuk annyira nem ízlett, olyasmi íze volt, mint a sóskának. Valahogy annyira nem volt kívánatos a földről enni, a magyar mentalitásommal valamiért berögzült az otthoni kutya pisis történet, emiatt hagytam a természetet a maga csodájában gyönyörködni. :D Errefelé még óriási teknősbékákat is lehet látni, ha az ember jön a kis pipás búvárfelszerelésével. Kicsit bentebb a parttól kristálytiszta a víz és tisztán lehet látni a felszínről a tengervízi világot. Sajnos búvárkodni nem volt időnk, csak a túra után, de mivel viszonylag sokat kellett volna úszni a parttól azért, hogy lássunk valamit, ezért inkább hanyagoltuk a dolgot. Erica nem mert bejönni velem, én meg egyedül nem akartam bemenni messzire. Vettünk body board-ot is, hogy teljes legyen a kép, de még így sem akart jönni. Kell keresnem egy olyan embert, aki kevésbé pussy az ilyen dolgokhoz.
Nagyban sétálgatok a parton, egyszer csak hallom, hogy valaki a nevemet kiálltja. Az ember ilyenkor automatikusan odanéz, pedig tudtam, hogy itt aztán nem futhatok össze egyetlen ismerőssel sem. Odanéztem és látom, hogy valaki nagyon hadonászik és röhög rám. Nééézem ki a franc lehet az egy Isten háta mögötti helyen, erre nem a volt lakótársam volt Los Angelesből… Mondom ilyen nincs, mit keres ő itt, meg egyáltalán, hogy sikerült így összefutnunk. :D Ilyen kicsi a világ, mondjuk az azért durva lett volna, ha Magyarországról találkozok valakivel, na akkor dobtam volna hanyatt magam. :D
Azt hiszem ennél jobbra nem is sikerülhetett volna a nyári szünetem. Remek hét volt az biztos, na de a kalandoknak még nincs végük. Az élet folyamatosan zajlik tovább. J
Elkezdődött a suli is egy hete. Az 5-ös szinten kezdtem itteni pályafutásomat. Nagyon kis szimpatikus osztályba kerültem. Főleg csak lányok vagyunk a csoportban, azt hiszem 4 fiú és 11 lány van. Nagyon vegyes az összetétel az egész iskolában. Minden eddigiektől eltér az iskola. Nekem a legszimpatikusabb eddig minden tekintetben. Nagyon családias a légkör, mindenki ismer mindenkit. Elég kicsi az iskola, körülbelül 65-en lehetünk összesen, de a tantermek tágasak, fényesek és kényelmesek. Egy irodaházban vagyunk, Waikiki Bechen. A suli egy egész szintet foglal el az épületben. Nagyon kellemes kis környezetben vagyunk minden nap. A lounge-ből például pazar látvány nyílik az óceánra. Az órák érdekesek, sikerült egy jó tanárt is kifognom, aki sokat beszélteti az embereket, ugyanakkor rendesen haladunk a tankönyvvel is. Nem régóta vagyok csak itt, de úgy érzem itt fejlődik legjobban az angolom. Élvezem a beszélgetéseket, szeretem hallgatni a történeteket, mesélni magamról, mindent ami angolul folyik. Örülök, hogy nincs egyetlen magyar sem, így legalább ki tudok bontakozni, és rá vagyok kényszerülve, hogy megértessem magam.
Legtöbb időmet Ericával töltöm, de össze szoktunk jönni többen is csajok és elmegyünk nézelődni ide-oda. Múltkora a Cheesecake Factoryba ültünk be egy sütire és ismerkedtünk meg jobban. Isteni a friss epres sajttortájuk. Hmmmmm… :P
Imádok itt lenni, szuper a hely, szuper a társaság, szuper a suli, szuper minden. Hétfőn kezdek el komolyabban felkészülni a nyelvvizsgára a Tofel exam csoporttal. Szeretném szeptemberben letenni a középfokú nyelvvizsgát. Remélem sikerülni fog.
Most búcsúzom! Hamarosan jelentkezek újabb történetekkel. Puszika
