Sokan kíváncsian várták Papper reakcióját a dologra, ugyanis csak az utolsó pillanatban mertük elmondani, hogy megyek világot látni. Mint már írtam nem nagyon tetszett neki mikor még csak felvetettük az ötletet anyuval, ezért nem is nagyon beszéltünk a dologról otthon. Szerencsére nem volt semmi balhé belőle, ...eddig. :)
Utazás
Drága édesaanyám és a barátnőm, Kisasszony kísértek ki engem a repülőtérre. Reggel 4:30-kor keltünk. Valahogy az az érdekes, hogy nem nagyon izgultam a dolog miatt. Olyan érzésem volt, mintha csak egy hétre ruccannék ki nyaralni. A búcsú azért mindig fájdalmas, ha hosszú időre megy el az ember. Nagyon aranyosan megvárták míg átmegyek az ellenőrző kapun és csak aztán indultak haza. Az utazás elötti nap sikerült telefonon lefoglalnom mindkét gépen az ülőhelyemet. Mindkétszer az ablak mellett ültem, úgy hogy lássak mindent. A Budapest-Londoni járaton Balázs Klári ült mellettem, mellette pedig a férje Korda György. Épp Los Angelesbe tartottak fellépésre. Angliából nem sokat láttam, ugyanis végig felhő volt alattunk, London pedig nagyon ködös volt. Még jó, hogy nem oda mentem. :) Jobban bírom ezt a klímát ami itt van.
Budapest-Londoni és a London-Miami-i gépem
A terminálba érkezve még nem volt kiírva, hogy melyik kapuból indul tovább a gépem Miamiba, ezért leültem egy picit eszegetni, aztán kiírták, hogy a B terminálba kell mennem. Egy kicsit metróznom kellett odáig körülbelül 300 métert. :) Abból a teminálból csak Miamiba és Dubaiba indultak gépek. Kicsit elgondolkodtam akkor, hogy melyikre üljek fel, de végülis jól döntöttem Miami mellett. :) A repülőn kétszeri étkezést biztosítottak, egyszer a felszállás után aztán egy órával az érkezés elött. Összesen azt hiszem 9 vagy 10 órát repültem Londonból Miamiba. Minden ülésre volt szerelve egy mini TV amin azt nézhettem a műsortárról, amit akartam. Csak példaképp a Spílert is megnézhettem, ami nálunk otthon nemrég került csak a mozivászonra. Mellettem egy szlovák lány ült, aki segített nekem kitölteni a regisztrációs lapokat. Ennyi angol nyelvtudással ami nekem van még az is nehezen ment volna segítség nélkül. Nagyon hosszú volt az út és szinte semmit sem aludtam közben, de azt hiszem minden várakozást megért az a látvány ami itt fogadott sötétedés után Miami felett. Tátva maradt a szám. Érdekes, hogy itt már délután 6-kor besötétedik. Furcsa az otthoni nyár után, mivel ott akár 9-10 óráig is fent van a nap.
Mikor megérkeztem Miamiba egyből útlevélellenőrzés volt. Elkérték a regisztrációs lapjaimat és lefényképeztek egy adatbázisba. Aztán simán csak mehettem a poggyászaimat átvenni. Mindez összesen 10 percet vett igénybe. Sokan mondták már, hogy Amerikába érkezve még akár órákat is sorba kell állni, mire beengednek az országba. Nekem ezekszerint szerencsém volt. Féltem, hogy nem lesznek meg a csomagjaim, mert már többen mondták, hogy a British Airways hajlamos elkavarni a csomagokat, mivel annyira nagy a forgalmuk és nem is nagyon érnek rá az utas problémájával foglalkozni. Mondván majd megkerül magától... Szerencsére mindkét bőröndöm éppségben megérkezett. Felpakoltam mindent egy kis kocsira és egyből a kijárat felé vettem az irányt, hogy megkeressem a transzferemet. Az itteni magyar lány mikor szeptemberben megérkezett Miamiba ő még 2 órát várhatott rá. Szóval számítottam erre is, de az is időben ott volt. Egyszerre 9 diák érkezett akkor a reptérre és egy hatalmas fehér furgonnal vittek minket a suliba. Mikor megérkeztem a recepción elkérték az útleveleinket, megkaptuk a szobakulcsot és tályékoztattak a másnapi regisztrációról. A 602-es szobakulcsot kaptam a kezembe. Mikor benyitottam a szobába kerestem a kapcsolót, de csak falilámpákat találtam. A szoba enyhén vízben úszott, sehol egy ágynemű vagy paplan, a szobatársam még mindig sehol. Ekkor keseredtem el egy kicsit, hogy Uram Isten hol vagyok. Na nem azért mert annyira finnyás lennék, hanem mert itt vagyok egyes egyedül, hogy értetem majd meg magam és egyáltalán mi lesz velem??? Felhívtam a magyar lányt, Angit hogy megérkeztem. Ő egyből jött és segített nekem. Mivel még nem volt előkészítve a szoba, így náluk kellett aludnom egy éjszakát. Mára már minden rendben van, be is költözhettem. Állítólag majd egy 41 éves nő lesz a szobatársam. Hát kíváncsi leszek... erre nem számítottam. Ráadásul ő is 8 hónapig marad, mint én. Érdekes, hogy ennyi idősen belevág egy ilyen dologba. Én ennyi idősen inkább a gyerekeimet szeretném majd nevelni. A 6 órás időeltolódás miatt már hajnalban felébredtem az első este. Reggel 8-ra mentünk reggelizni utána egyből mehettem a kötelező szintfelmérőkre. Na nem kell nagy teljesítményekre számítani, egyenlőre az 1-es csoportba kerülök. Összesen 8 szint van, és az ember folyamatosan 1-2 hónap alatt szinteket fejlődhet. A jövendőbeli tanáraink tartották a szintfelmérőket, akik nagyrészt fiatal gárdából állnak. Egyenlőre szimpatikusnak tűnnek. Az első tanítási nap hétfőn lesz. Már nagyon várom, mert talán idővel sokkal bátrabban beszélgetek majd.
Később a szintfelmérők után átmentünk egy 5*-os szállodába, ahol az Anginak fitness bérlete van a konditerembe. Ez a szálloda is közvetlenül a part mellett helyezkedik el, mint a sulim, nem messze helyezkednek el egymástól. Meg kell hagyni ilyen színvonalas konditermet sem láttam még. Az egész buddha stílusban van megépítve és rendkívül modern gépekkel van felszerelve, a gazdag dollár milliomosok számára. Nemrég P. Diddy is itt szállt meg. Délutánig a medence partján töltöttük a napot, körülbelül 30 C° lehetett. Pazar látvány kínálkozott az óceánpartra. Érdekes, hogy nem nagyon voltak a parton, állítólag nyáron sokkal többen látogatnak ide. Főleg húsvétkor, amikor az amerikaiak kiveszik a szabadságukat és ide jönnek le nyaralni pár hétre.
Délután visszajöttem a szobámba és kipakoltam a bőröndjeimet. Sikerült elfoglalnom az egyetlen fiókos szekrényt. A szobatársamnak viszont meghagytam egy egész gardróbnyi helyet. Remélhetőleg megelégszik majd vele. :)Többek között elfoglaltam az emeleteságy alsó részét is és az íróasztalomat. A szobában van telefon és TV is. Egyenlőre még egyiket sem használtam. Engem is el lehet érni otthonról a suli telefonszámán (+1) 305 538 8581-es telefonszámon, amit a recepción fognak felvenni és már csak a szobaszámomat kell bediktálni a kapcsolásig, ami a 602-es.
Miután kipakoltam lementünk vacsorázni a suli medencéjéhez. Sikerült kifognom a barbeque estet, ami 2 hetente van. A menü a következő volt: grill csirkeszárny, hotdog, hamburger, főtt kukorica, saláta, narancs- és almalé, nagyjából ennyi. A vacsoránkat a napozóágyakon fogyaszthattuk el, persze valaki a földön volt kényzelen enni, mert már nem volt szabad hely. Érdekes, hogy sötétedés utánnagyon lehül a levegő. Hosszúnadrágot, pullóvert és zárt cipőt kellett felvennem, hogy ne fázzak.
Átmeneti otthonom :)
Kilátás a szobámból
Vacsora után Angival elmentünk a Lincoln Roadra pár fontosabb dolgot venni. Este rengetegen voltak az utcákon, mintha mindenki bulizni indulna úgy voltak az emberek felöltözve. Mindenhol Kelemen Annákat, luxusautókat és egyéb ínyencségeket láttam. Egyesek jobban jártak volna, ha ruhát se vesznek fel annyira kivolt mindenük. A filmekből a "sarki jeleneteket" képzeljük magunk elé. :) Útközben mindenhol boltok, éttermek és bárok sorakoztak. Az biztos, hogy az embert egy percre sem hagynák unatkozni, csak pénzed legyen. Mindenhol nettó árakat írnak ki és csak később, fizetésnél számítják rá a TAX-ot, azaz az ÁFÁ-t. Az utakon mindenhol sárga taxikat lehet látni. Egy füttyszóra megfordulnak egy 3 sávos úton, ha kell. A közlekedés elég furcsán működik a számomra, ugyanis a gyalogos átkelőknél a piros lámpánál mindenki előszeretettel közlekedik. Az autósok sem biztos, hogy megállnak, ha piros lámpát kapnak, ugyanis ha látják, hogy a forgalom áll még gyorsan átslisszolnak.
Nagyjából ennyi fért a pénteki napba. Egyenlőre minden rendben van, jól érzem magam. Talán, ha elkezdődik a tanítás több embert ismerhetek majd meg. Zárom soraimat, ha kérdéseitek lennének a kommentekbe várom azokat és szívesen válaszolok majd.
Millió puszi az otthoniaknak!
