Ahogy azt már említettem a Mörfi törvényei most sem kerültek el engem. Miután elhatároztam, hogy költözök L.A-be minden jobbra fordult. Az az igazság, hogy az utolsó 2 hetembe úgy éltem, mintha azok lennének az utolsó napjaim. Ki akartam minél több lehetőséget használni, hogy emlékezetes maradjon számomra az itt töltött idő. Most mit mondjak... SIKERÜLT!!! :))) Ebből az esetből is tanultam valamit, hogy minden napomat úgy kell megélném, mintha az lenne az utolsó, már amennyire lehet persze. Eddig is társasági ember voltam, de az utolsó 2 hétben megdöntöttem minden eddigi rekordot. Rengeteg új embert ismertem meg és sok időt töltöttem a barátaimmal is. Esténként nem ültem le a szobámba, hanem mindig találtunk valami programot, ha mást nem csak lementünk a partra sétálni, iszogatni, hülyéskedni... Egyszerűen remekül éreztem magam, lehet ezért is fáj most ennyire, hogy nem lehetek ott. Rengeteget gondolok az ott töltött időre. Az utolsó 2 szombati napomon a Club Spacebe mentünk a sulival. Gondolom senkinek nem kell bemutatnom a helyet... Magyarországon élőben is közvetítik az aznapi műsort. Egyszer LIV (Fontainebleau) után elmentem egy after partyra, de azt hiszem az még januárban lehetett. Kint voltunk a terasz részen, már világosodott, de még tele volt az egész hely. Óriási volt a hangulat és a zene... az valami fantasztikus volt. :)
Club Space - Miami, Downtown
A jó EF-es szokások szerint minden hétre szerveznek valami bulit az iskolába járó embereknek. Általában úgy zajlik a dolog, hogy néhány ember dolgozik egy igényesebb klubnak bizonyos százalékért. Ezt az után kapják, ahány ember eljön a buliba aznap este. Mivel a Space nem Miami Beachen van, hanem be kell hozzá utazni Downtownba, ezért transzferre is szükség van. Az első hétvégén busszal mentünk, az utolsó hétvégémen pedig taxival. Persze a jegy amit vettünk az tartalmazta a transzfer árát is. Így krült összesen 15 dodóba. Szerintem abszolút nem sok, főleg mert eredetileg 20 dollár minimum a belépő de van, hogy 100 dollár, attól függ ki zenél aznap este. Az első szombat az annyira nem volt durva, mint a második. Az elsőről csak pár szót mesélnék. Megérkeztünk a klubba, de nagyon nem is fedeztük fel a helyet, leragadtunk legalul, ahol igényes minimal techno ment. Azért nem mentünk fel az emeletre, mert R'n'B zene ment és én utálok arra bulizni. Inkább hazamegyek... Furcsa is volt, hogy nem találtam sehol a terasz részt. Mondom biztos csak az after partyra nyitják majd ki. Csak a következő héten derült ki, hogy a terasz rész az emeleten volt végig. :D A buli már a taxiban elkezdődött, mert annyira jófej sofőrt fogtunk ki, hogy végig nyerítettünk a nevetéstől. Feltekerte kokszra a hangerőt, énekelt és rázta a fejét... :D Mellette ülve ráztam én is a fejem. Iszonyatosan jó volt a hangulat. Körülbelül 20 vagy 30 perc volt Downtownba az út, de kb 5 percnek tűnt. Még láttam utoljára a gyönyörű felhőkarcolókat éjjel. Egyszerűen fantasztikus volt. Mikor beértünk a klubba, akkor alul szólt az R'n'B zene és felül a keményebb elektro. Hamar fel fedeztük a teraszt is, ahol aztán egész este táncoltunk. Rengeteg EF-essel voltunk egész este. A DJ pult előtt csápoltunk, néha volt egy kis megőrülés pár ismert számra. Folyamatosan hozták a barátok a kortyolgatni valót, sikerült is szépen becsiccsentenem. :)) Ez az este tényleg emlékezetes marad nekem, soha nem felejtem el. Együtt lehettem a barátaimmal és utoljára együtt láthattam mindenkit. Azóta is rengeteget gondolok rájuk, néhányukkal napi szinten beszélek azóta is. Zsuzsival minden este hívjuk egymást, hogy mi a helyzet, mi történt aznap. Igaz legtöbbször nincs semmi, csak egyszerűen hiányzunk egymásnak. Ez az idő már sosem jön vissza... Elmúlt... És lassan az én időm is letellik itt kint. :((( Ennél szebb időszak már nem nagyon lesz az életemben. Ez úgy érzem a csúcsok csúcsa. Világot látok, tanulok és egyben szórakozok is. Örülök, hogy nem tartott vissza semmi, hogy kijöjjek. Semmi nem ér annyit, hogy ilyen lehetőséget kihagyjak az életemből. Bármennyire is unatkoztam néha vagy rossz kedvem volt sosem vágytam arra, hogy hazamenjek. Persze hiányzik a családom és a barátaim, de velük tudom, hogy úgyis hamarosan találkozok. Aki fontos azzal interneten úgyis tartjuk a kapcsolatot. Jól esik, hogy sokan várnak haza, érdeklődnek mi van velem. Persze sok olyan van, aki azóta se eresztett meg még egy smst se felém... De azok ennyit is értek... Legalább megtudtam kik az igazi barátaim. <3
A legutolsó estémen a Nikki Beachre mentünk le páran, de nem is maradtunk sokáig mert még pakolásznom kellett és még le akartam fotózkodni pár fontosabb momentummal Miami Beachen. Elmentünk a WELCOME TO MIAMI BEACH táblához, a Versace kunyhóhoz, ahol az öreg élt míg le nem lőtték a ház előtt. Ez az Ocean Driveon található, most múzeumként és étteremként üzemel a ház. Csak azért, hogy bekukkanthass a házba 35 dollárt kell fizetned, ha még enni is akarsz, nos 100 dollár a minimum fogyasztási lehetőség. Szóval mindenki jól gondolja meg hova akar beülni vacsorázni. :D Amúgy csak viccelek, ide nem lehet csak úgy beülni enni, napokkal sőt hetekkel előtte asztalt kell foglaltatni. Ez sajnos kimaradt az életemből, de talán majd egyszer... :P
Tudom nem számoltam be mindenről, de legyen elég nektek annyi, hogy nagyon jól éreztem magam, persze nem csak az utolsó napjaimban, hanem végig. Hiányzik Miami, imádtam azt a várost, óriási áldozatot hoztam a fejlődésért, de úgy érzem kezdek végre felnőni. Sokat változtam mióta kint vagyok, sokat komolyodtam, megtaláltam önmagamat, már nincs szükségem magam mellé egy koloncra, hogy boldog legyek. Önálló ember vált belőlem és ezt annak köszönhetem, hogy nekivágtam egyedül ennek a nagy útnak. Abszolút nem bántam meg semmit. Örülök, hogy itt lehetek és van lehetőségem tanulni. Hatalmas dolog van a kezemben és én élni is akarok vele.
Most búcsúzom, de hamarosan újra jelentkezek. Addig pedig egy felvétel Miami Beachről és az óceánról. :)))
Búcsúzóul egy kis hangulat Miami Bitch-ről. :P :D
Május 1
Már annyira búcsúzkodom, hogy el is felejtettem beszámolni a nemzetközi napokról. Itt így nevezik május elsejét. Az a szokás, hogy minden ország kicsit mutat valamit a kultúrájából. Így volt ez a suliban is. Zsuzsival gulyás levest főztünk, ami nagy sikert aratott mindenkinél. Négy lábassal csináltunk, ami az utolsó cseppig el is fogyott. Össze voltunk vonva a szlovákokkal, az oroszokkal, a szlovénekkel meg ki tudja még kikkel, de csupa szláv nyelvcsaládúval, nem is értem hogy kerültünk mi össze, abszolút semmi közös nincs a kultúránkban. Szerintem azért osztottak minket össze mert ezekből az országokból kevesen voltak diákok. Mindenki hozott valami jellegzetest a saját kultúrájából. Az olaszok például pizzát rendeltek és a focistáikat próbálták futtatni. A franciák palacsintát sütöttek, a kóreaiak is valami fincsiséggel kínálták a nagyközönséget. Ahhoz képest, hogy mennyire imádják magukat a németek, ők aktiválták magukat a legkevésbé, ugyanis láluk összesen egy német zászlót találtunk a teremben. Nagyon jók voltak az arabok és a hollandok. A hollandok rendeztek egy kisebb versenyt is, ami úgy zajlott, hogy egy madzaggal körbetekerték az emberek derekát, a végére egy tollat kötöttek és bele kellett hátulról célozni egy sörösüvegbe. Nagyon kis vidám játék. A brazilok homokot hoztak a partról, nyugágyat meg egyéb dekorációt és lehetett fényképezkedni. Kellemes kis könnyed nap volt. :)))
Íme egy kis videó a mi kis standunkról. Kicsit belepofátlankodtam egy fényképezésbe, de ügyesen kimásztam a helyzetből. :DDD Íme:
